Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

Czájlik, P.: A császármadár – Tetrastes bonasia (L.) – az Északi Középhegységben

tarkaharkály (Dendrocopos médius), kuvik (Athene noctua), macskabagoly (Strix alauco), meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes"), mezei pacsirta (Alauda arvensis), molnárfecske (Delichon urbica), nagy tarkaharkály (Dendrocopos major), ökörszem (Troglodytes troglodytes), örvös légykapó (Ficedula albicollis), őszapó (Aegithalos caudatus), sárgarigó (Oriolus oriolus), sisegő füzike (Philoscopus sibilatrix), süvöltő (Pyrrhula pyrrhula): állandó téli vendég; töviszúró gébics (Lanius collurio), vadgerle (Streptopelia turtur), vizirigó (Cinclus cinclus), vörösbegy (Erithacus rubecola), zöldike (Carduelis chloris), zöld küllő (Picus viridis). Megfigyeltük a holló (Corvus corax) jelenlétét is a környéken. 1976-ban az l.sz. császármadár biotóptól EK-re a gerinc alatt 5 pár is költött. 1978. február 12-én feltehetően ezek fiókáit láttuk az I. és IV. fészek közötti területen, számszerint négyet. Tartós jelenlétük azt bizonyitja, hogy a térségben szándékoznak reviert alapitani. Elhullatott tollai alapján teljes bizonyossággal tudtuk megállapítani az erdei fülesbagoly (Asio otus) folyamatos jelenlétét. Ezen az alapon rögziteni tudtuk a kerecsensólyom mozgási irányát is; ez a 2.SZ. császármadár biotóp oldal-patakjának vonalával esett egybe; a területen evező- és fedőtollait is megtaláltuk. A kétéltűek és hüllők közül terepmunkánk során a következőkkel találkoztunk: szalamandra (Salamandra salamandra), gyepi béka (Rana temporaria), erdei béka (Rana dalmatina), zöld varangy (Bufo viridis), zöld leveli béka (Hyla arborea), barna varangy (Bufo bufo), zöld gyik (Lacerta viridis), fürge gyik (Lacerta agilis), elevenszülő vagy fialló gyik (Lacerta vivipara), erdei sikló (Elaphe longissima), rézsikló (Coronella austriaca). Felfigyeltünk arra, hogy ahol a szalamandra és a gyepi béka előfordul, ott a császármadár-biotóp termőhelyi feltételei is adva vannak. Az emlősök közül - elhullott példányok gyűjtésével - teljes bizonyossággal a következő fajok jelenlétét tudtuk a térségben megállapitani: mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), erdei cickány (Sorex araneus), erdei pocok (Clethrionomys glareolus), erdei egér (Apodemus sylvaticus), vakondok (Talpa europaea), sündisznó (Erinaceus europaeus roumanicus). Reggelenként a patak mentén rendszeresen találtunk - néha nagyobb mennyiségben is - vizicickányt (Neomys fodiens), ebből arra következtetünk, hogy ragadozó emlősökben nem szegény a térség. A térségben róka (Vulpes vulpes) jelenlétét, csak télen, havas időben, nyomai alapján tudtam rögziteni az l.sz. császármadár biotópban. 1977. VIII. 2-án a 2. sz. biotóptól kb. 3 km-nyire DK-re egy öreg himet találtunk elhullva, kotorékját mintegy 9 km-nyire DKre fedeztük fel. 1977. VII. 26-án az egyik patak sziklagörgeteges forrásvidékén négy fiatal rókát tudtunk hosszasan megfigyelni, amint a napon játszottak. Figyelemmel kisértük a terület nagyvad-mozgását is. Mindkét vizsgált biotópban szép számmal élnek őzek (Capreolus capreolus); jelenlétük a császármadarat szemmel láthatóan nem zavarja. A szarvasbikák és tehenek (Cervus elaphus) fő mozgási területe éppen a két biotóp közötti patak környéke, valamint a biotópokon kivül eső tölgy és gyertyán fiatalos erdőtag, a gyertyános tölgyesek és az általuk közrezárt rétek. Az a benyomásom, hogy az őz és a szarvas tartózkodási területe között éles határvonal húzódik, továbbá, hogy ahol nagyobb szarvascsordák rendszeresen járják az erdőt, onnan a császármadár elvonul: a szarvas csoportos mozgása kimondottan zavarja. A térségben elég nagy egyedszámú vaddisznó- (Sus scrofa-) konda van jelen. Csoportos túrását egész évben megfigyelhettük az l.sz. biotóp páfrányos bükkösének középső részében, de jelenlétének nyomait a biotóp egész területén megtaláltuk. Ez a körülmény állandó veszélyt jelent a császármadárra. A 2. sz. biotópban a vaddisznó ritka vendég. Elvadult vagy kóbor háziállatokkal meglehetősen gyakran találkoztunk a térségben. 1977. VIII. 2-án a déli órákban az alsó erdészeti út elágazásánál jól fejlett kandúrmacskát figyeltünk meg; császármadárra vadászott - eredménytelenül. Kóbor kutyákat 1977 nyarán több izben is megfigyeltünk, amint őzeket kergettek. Általuk elejtett őzgida maradványokkal két esetben is találkoztunk. Az Ízeltlábú fauna a területen mind fajban mind egyedben igen gazdag. Vizsgálódásunk két éve alatt az elénk kerülőkből több mint 200 fajt gyűjtöttünk össze. A faj és egyedgazdagság arra enged következtetni, hogy a császármadár tápláléka márciustól szeptemberig rovar-táplálékból is biztosítva van a térségben. XXX 120