Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon

Tájké pi értéke A Bükk-hegység országunk sajátos, igen vonzó természeti adottságokkal rendelkező táj­egysége. Együtt van itt minden, amit a természetszerető ember keres: merész hegyge­rincek és szelid lejtők, eget ostromló szirtek és mély szurdokvölgyek, szeliden csobogó források és rohanó vizű patakok, változatos, gazdag növényzetű hatalmas erdők és sok­virágú szines rétek, mezők, harsogó madárhang és vadak suhanó szökellése. Mindez sű­rűn változó, megragadó látványban tárul a hegyben barangoló, szépre és felüdülésre vá­gyó ember elé. Részesedni benne nagyhatású élmény. Szig orúan védett területei a dédesi vár környéke, a Csondró-völgy és a látókövek, a Garadna-oldal és a Háromkuti v ölgy. a Sebesviz völgye, a Jávorkút környéke, a Nagymező, a Ballá- és a Gúnya-völgy, a cserépváraljai Kő-völgy, a Hór-völgy, az Ablakoskő- és a Leány-völgy, a kövek vonu­lata, a Szalaj ka-völgy, a felsotárkányi Várhegy, a Szarvaskő és az Imókő. II. TÁJVÉDELMI KÖRZETEK 1. Lázbérci Tá j védelmi Körzet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 10 község területén terül el. Nagysága: 8510 hektár; ebből szigorúan védett: 683 hektár. Természetvédelmi kezelője: az E­szakmagyarországi Vizügyi Igazgatóság, Miskolc. Az Upponyi-hegységben az 1960-as évek elején létrehozták a vízgazdálkodási ágazat e­gyik reprezentatív létesítményét: egy 60 hektárnyi felületű, 5, 8 millió köbméter viztöme­gü mesterséges tavat - viztározót -, amely a környék települései közel 100 000 lakójának ivóvizét biztositja. Vizét a tó két ágon kapja: a Bükk-hegység nyugati oldala felől a Szil­vás-, majd a Bán-patakon, a dombvidék felől pedig a több ágból összefolyó Csermely­patakon keresztül. A bükki folyás Dédestapolcsány, a dombvidéki Uppony felől ömlik a tározóba. A tóból kivezető ág Bánhorvátit és Nagybarcát érintve Vadna község mellett a Sajóba torkollik. A tó nem csak gazdaságilag, hanem tájképileg is jelentős: a nagy víz­felület az erdőkkel koronázott alaphegység s különösen az Upponyi-szoros szurdokvölgyé­nek körzetét kellemesen harmonizálja. A tájvédelmi körzetet a közelében fekvő községe­ket összekötő utak, északon a Sajó folyó határolja. Területének nagy része rendkívül változatos formájú. A Sáta - Borsodbóta - sajómer­csei közút jobb oldalán, a meredek hegyoldalakon festői szépségű az odatelepitett fekete­fenyők cserrel és más lombosfa fajokkal övezett sötétzöld csoportja, a hegy lábazati ré­szein legelők, keskeny szántóföldi parcellák szinesitik a tájat. A mélyebb ismeretre nem törekvőt is minden útforduló után rabul ejti a vidék változatos szépsége. A tó foglalata az Upponyi-szigethegység, amely északnyugat felőL átmeneti öv révén csatlakozik a Bükk-hegységhez. Kialakulása Balogh K. szerint az alsó karbonban történt. Alapja kristályos mészkőből, homokos agyagpalából, homokkőből és vulkáni tevékenység során keletkezett diabáztufa és diabázláva áttörésekből áll. A terület földrajzi érdekessége a 4-500 m hosszúságú Upponyi-sziklaszoros. Szurdok­völgy ez, karsztos jellegű meredek sziklafalakkal, "kőgomba"-képződményekkel, kőfülkék­kel, a völgy aljában forrással. A környék a paleobotanika fontos lelőhelye. Andreánszky G., Legányi F. és Rozsnyói M. feltárásai révén a szarmata flóra sárgás és fekete szinü, szép, kövült növénymarad­ványai kerültek itt elő a fehéres szinü lufitrétegből. Néhány jellemző faj: Ginkgo adian­toides, Gliptostrobus europaeus, Parrostis gagifolia, Betula cfr. lenta, Betula prisca, Al­nus feronise, Fagus sp., Fagus cfr. orientális, Pterocarya denticulata, Populus sp., Po­pulus balsamoides, Populus mutabilis, Ulmus sp., Ulmus plurinervia, Ulmus longifolia, Zelkova ungeri. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom