Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon
Tájké pi értéke A Bükk-hegység országunk sajátos, igen vonzó természeti adottságokkal rendelkező tájegysége. Együtt van itt minden, amit a természetszerető ember keres: merész hegygerincek és szelid lejtők, eget ostromló szirtek és mély szurdokvölgyek, szeliden csobogó források és rohanó vizű patakok, változatos, gazdag növényzetű hatalmas erdők és sokvirágú szines rétek, mezők, harsogó madárhang és vadak suhanó szökellése. Mindez sűrűn változó, megragadó látványban tárul a hegyben barangoló, szépre és felüdülésre vágyó ember elé. Részesedni benne nagyhatású élmény. Szig orúan védett területei a dédesi vár környéke, a Csondró-völgy és a látókövek, a Garadna-oldal és a Háromkuti v ölgy. a Sebesviz völgye, a Jávorkút környéke, a Nagymező, a Ballá- és a Gúnya-völgy, a cserépváraljai Kő-völgy, a Hór-völgy, az Ablakoskő- és a Leány-völgy, a kövek vonulata, a Szalaj ka-völgy, a felsotárkányi Várhegy, a Szarvaskő és az Imókő. II. TÁJVÉDELMI KÖRZETEK 1. Lázbérci Tá j védelmi Körzet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 10 község területén terül el. Nagysága: 8510 hektár; ebből szigorúan védett: 683 hektár. Természetvédelmi kezelője: az Eszakmagyarországi Vizügyi Igazgatóság, Miskolc. Az Upponyi-hegységben az 1960-as évek elején létrehozták a vízgazdálkodási ágazat egyik reprezentatív létesítményét: egy 60 hektárnyi felületű, 5, 8 millió köbméter viztömegü mesterséges tavat - viztározót -, amely a környék települései közel 100 000 lakójának ivóvizét biztositja. Vizét a tó két ágon kapja: a Bükk-hegység nyugati oldala felől a Szilvás-, majd a Bán-patakon, a dombvidék felől pedig a több ágból összefolyó Csermelypatakon keresztül. A bükki folyás Dédestapolcsány, a dombvidéki Uppony felől ömlik a tározóba. A tóból kivezető ág Bánhorvátit és Nagybarcát érintve Vadna község mellett a Sajóba torkollik. A tó nem csak gazdaságilag, hanem tájképileg is jelentős: a nagy vízfelület az erdőkkel koronázott alaphegység s különösen az Upponyi-szoros szurdokvölgyének körzetét kellemesen harmonizálja. A tájvédelmi körzetet a közelében fekvő községeket összekötő utak, északon a Sajó folyó határolja. Területének nagy része rendkívül változatos formájú. A Sáta - Borsodbóta - sajómercsei közút jobb oldalán, a meredek hegyoldalakon festői szépségű az odatelepitett feketefenyők cserrel és más lombosfa fajokkal övezett sötétzöld csoportja, a hegy lábazati részein legelők, keskeny szántóföldi parcellák szinesitik a tájat. A mélyebb ismeretre nem törekvőt is minden útforduló után rabul ejti a vidék változatos szépsége. A tó foglalata az Upponyi-szigethegység, amely északnyugat felőL átmeneti öv révén csatlakozik a Bükk-hegységhez. Kialakulása Balogh K. szerint az alsó karbonban történt. Alapja kristályos mészkőből, homokos agyagpalából, homokkőből és vulkáni tevékenység során keletkezett diabáztufa és diabázláva áttörésekből áll. A terület földrajzi érdekessége a 4-500 m hosszúságú Upponyi-sziklaszoros. Szurdokvölgy ez, karsztos jellegű meredek sziklafalakkal, "kőgomba"-képződményekkel, kőfülkékkel, a völgy aljában forrással. A környék a paleobotanika fontos lelőhelye. Andreánszky G., Legányi F. és Rozsnyói M. feltárásai révén a szarmata flóra sárgás és fekete szinü, szép, kövült növénymaradványai kerültek itt elő a fehéres szinü lufitrétegből. Néhány jellemző faj: Ginkgo adiantoides, Gliptostrobus europaeus, Parrostis gagifolia, Betula cfr. lenta, Betula prisca, Alnus feronise, Fagus sp., Fagus cfr. orientális, Pterocarya denticulata, Populus sp., Populus balsamoides, Populus mutabilis, Ulmus sp., Ulmus plurinervia, Ulmus longifolia, Zelkova ungeri. 10