Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
Czájlik, P.: A császármadár – Tetrastes bonasia (L.) – az Északi Középhegységben
Munkámat egy, az egész északi hegyvidékre kiterjedő kérdőives felméréssel kezdt» , A kérdőivet az illetékes erdőfelügyelőségeken, illetve erdőgazdasági vezetőkön keresüüii az Északi Középhegység összes erdészetének, megküldtem, s azok értékelhető adatokkal 80%-ban vissza is érkeztek. Az adatoknak az országos térképre felhordása is már szembetűnő eredménnyel járt. Kitűnt, hogy az északi hegyvidéken a császármadár szigetszerű foltokban - gócokban fordul elő (I. sz. térkép). E gócok jellemzője, hogy hosszabb idő óta minimálisan 10 populációt tartalmaznak és pontosan körülhatárolhatók. Az északi hegyvidék területén nyugatról kelet felé haladva a következő gócokat sikerült megállapítanom: 1. Karancs-Medves: nagyjából a Salgótarjáni Erdészet és a Szécsényi Erdészet keleti területe; 2. Észak-Mátra: a Pásztótól Parádfürdőig, Nagybátonytól Gyöngyöspatáig terjedő terület; 3. Hevesi Dombvidék: a Tarnaleleszi és az Erdőkövesdi Erdészetek területe; 4. Bükk-hegység: a Bükkszentmárton - Miskolc - Dédestapolcsány - Felsőtárkány között elterülő terület; 5. Kácsi Dombvidék: a Mocsolyástelepi Erdészet területe; 6. Borsodi Dombvidék: a Putnoki Erdészet területe; 7. Tornai Karsztvidék: a Szuhafőtől Tornaszentjakabig terjedő terület; 8. Sátor-hegység: az Erdőbénye - Tolcsva - Füzérradvány - Telkibánya - Boldogkőváralja által határolt terület. Ha e gócokat egybevetjük a BORHIDI-féle klimazonális térképpel, kitűnik, hogy a három fő góc - a mátrai, a bükki és a sátor-hegységi - egybeesik a magashegységi bükkösök zonális területével . A Karancs-Medves, a Tárna-vidék, a Hevesi és Borsodi Dombvidék, a Tornai Karszt viszont az extrazonális bükkösök területe , az ezekről a helyekről visszaérkezett kérdőivek kevés kivétellel bükk-termőhelyről szolgáltatnak adatokat. A császármadár szigetszerű elterjedése közel azonos a bükk szigetszerű elterjedésével. A beérkezett adatoknak az erdészeti üzemtervekkel való egybevetése azt is bizonyította, hogy az északi hegyvidéken a császármadár elterjedési területe az üde, félnedvesnedves bükk-termőhelyeken optimális, függetlenül a termőhelyeken található jelenlegi faállománytól. (Példa erre a Zagyvaróna térségében bükk-termőhelyre telepitett akácos. ) A felmérés eredményeképpen áttekintett területen mintegy 180 császármadár rész-populációt különitettem el. Egy-egy rész-populáció 2-10 egyedből áll; ez az adat nagyjából egyezik az országos vadállomány-becslés számadataival. A 180 rész-populációból mintegy 20 a gócokon kivül él, ennek kb. a fele adja a Börzsöny-hegységbeli, valamint az egyes gócok'közötti területeken található szórványos állományt. 20 további olyan rész-populációról is kaptam adatokat, amely az elmúlt 10 év alatt pusztult ki. Ezek nagy része a gócok területén élt; eltűnésük általában az erdei véghasználat, valamint a vaddisznó túlzott elszaporodása miatt következett be. A legtöbb hazai és külföldi szerző a császármadár elterjedését a lucfenyő elterjedésével tartja azonosnak. Hazánkban a lucfenyő nagyobb arányú monokultúrás termelése nemhogy növelte, hanem éppen csökkentette a császármadár-állományt. Igaz, hogy hazánktól északra a fenyőövben és ezen belül a lucf enyves ékben találhatók ma is a legnagyobb császármadár-populációk (IVANTER szerint Karéliában, Petrozavodszk térségében 100 hektáron pl. 70-80 család, GAVRIN szerint a Bjelovezseji Nemzeti Parkban - ugyancsak 100 hektáron - 30,6 egyed él), de ezek az erdők nem az Európában telepitett elegyetlen lucfenyvesek, hanem tölgy-fenyő elegyes társulások (Querceto-Piceetum és PinpQuercetum), amelyek aljnövényzete nagyon hasonló a mi magashegyvidéki bükköseinkhez. Kisérő elegyfa ezekben a nyir, a hárs, nedvesebb helyeken az éger, a gyepszintjére jellemző növények: Oxalis acetosella, Vaccinium myrtillus, Stellaria holostea, Dryopteris filix-mas, Athyrium filix-femina, Polytrichum commune, Trientalis europaea, Pyrola sp., Melampyrum nemorosum, Lathyrus vernus, Hepatica nobilis, Serratula tinctoria, Polygonatum odoratum, Convallaria majális, Melittis melissophylum; a cserjeszinten a mogyoró dominál. (Bjelovezsej. ) A felsorolt növények 98%-a a hazai nedvesebb bükkös termőhelyeken közönséges fajnak számit. A hazánkban nagyrészt monokultúrában termelt elegyetlen lucos záródása után minden őshonos cserje és lágyszárú életlehetőségét megszünteti. Ennek iskolapéldája a 108
