Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Vojnits, A.: Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben. I.

lami módon szerepet játszó tényező (KOCH 1965a, b, 1966a, b, c; VOJNITS 1967a, b, c, 1969). A későbbiekben ezzel kapcsolatban pro és kontra egyaránt állástfoglaltak az entomológusok (JOHNSON 1969). Magával az E-vitaminnal kapcsolatos kérdéskomplexummal jelen közleményben nem kívánok foglalkozni, hanem csak az ezzel lazább vagy szorosabb kapcsolatban lévő kérdésekkel, mint a vándorló, ill. „helyben kifejlődő" imágók sterilitása és fertilitása, s a nőstények zsírtest-tartalma, továbbá az imágók fénnyel kapcsolatos viselkedése. Közismert, hogy a gamma-bagolylepke — mint nem egy más „éjszakai" lepke — nappal és az esti vagy éjszakai órákban egyaránt repül. A feltűnő az, hogy az állat viselkedése e tekintetben változik. Első megközelítésben úgy tűnt, hogy ez a változás az évszakokkal kapcsolatos. így a Börzsönyben hosszú évek során végzett gyűjtések és megfigyelések azt mutatták, hogy ugyan mindig vannak — tavasztól őszig — nappal repülő példányok is, ezek aránya az éjszaka észlelhetők számához képest időszaktól függően eltérő. Majd kitűnt, hogy elsősorban az imágó biológiai állapota az, mely befolyásolja a nappali aktivitás mértékét. Júniustól szeptemberig — tehát a helyben kifejlődött első és második nemzedék repülése idején — a nappal repülők egyedszáma elenyésző az éjszaka repülőkhöz képest, vagyis ennek a két nemzedéknek a heliophob volta tűnik fel hazánkban. Az őszi—késő őszi példányok relatíve nagy számban repülnek nappal (heliophil). A nyári nagyarányú. bevándorlások idején módosul az arány: relatíve több imágót láthatunk a nappali órákban is (heliophil). Érdekes képet mutat az éjszaka aktív imágók mesterséges fényre való repülésének az intenzitása is. A gamma-bagolylepke imágói általában a fényre „kevésbé érzékeny" fajok közé tartoznak. A hazánkban kifejlődött első két nemzedék — a kikeléstől számított bizonyos idő eltelte után — aránylag jobban repül a fényre. A vándorló állatok és az ősszel kikeltek azonban — relatíve — csak elenyésző számban keresik fel a fényforrásokat. Erre jó példa az 1962. július 21-én végzett gyűjtés is.* A Börzsöny-hegység központi csúcsán, közel a Csóványos legmagasabb pontjához, mintegy 900 m magasban gyűjtöttem lámpával. A Csóványos legmagasabb térszíneit — ahol egyébként csak mutatóba akad a lepkéből — nagy tömegben lepte el a gamma-bagolylepke. Délután és különösen késő délután is élénken mozogtak, kora estétől pedig ezrével rajzottak a magas aljnövényzet és a bokrok között. A mintegy 250 000 m

2-es területen nagyságrendileg több tízezres lepketömeg mozgását lehetett megfigyelni, melyből több ezer mozgott állandóan a gyűjtőlámpa közvetlen fénykörében. S ebből a lepkemennyiségből az egész éjszaka folyamán mindössze két példány szállott a gyűjtőlepedőre! A lepkéket sem nem vonzotta a fény, sem nem menekültek előle; mozgásukban szemlátomást nem is befolyásolta őket a gyűjtőlámpa. A gamma-bagolylepkék időben és biológiai állapottól függően változó fényérzékenysége ismét rávilágít a fénycsapdák szolgáltatta adatok felhasználásának buktatóira. Egyrészt, mivel az imágó relatíve kevéssé aktívan reagál a mester* 1962 volt az az esztendő, amikor egész Európát elárasztották a gamma-bagolylepkék. Júliustól egészen őszig nagy tömegekben vándoroltak. Hernyóik számos helyen komoly károkat okoztak. Ehhez hasonló tömeges fellépést azóta sem tapasztaltak. 87