Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Vojnits, A.: Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben. I.

1962 júliusában a Börzsöny-hegység egész területén megfigyelhető volt a lepke, de nagy tömegben csak a legmagasabb térszíneken, a csúcsokon gyűlt össze. A Csóványoson, 900 m magasságban és a fölött is, az erdei tisztásokon több tízezer imágó lepte el. Július 21-ére érte el az egyedsűrűség a maximumát. A lepkék nyugtalanul repkedtek a fák körül, a bokrok között, s mohón táplálkoztak a fellelhető virágokon. Ebben az időszakban a magasan fekvő réteken és irtásokon még üde volt a növényzet, és meglehetősen sok lágyszárú virágzott. Az alacsonyan fekvő területek viszont kiégtek, növényzetük jórészt elszáradt. A késő délután elülő lepkék szinte beborították az aljnövényzetet, különösen a fél—egy méter magas lágyszárúak felső harmadán ültek nagy tömegben. A következő napra már gyérült a számuk, s harmadnap alig volt megfigyelhető több imágó, mint más években. A késő délutáni és a kora esti órákban igen könnyű volt a növényeken ülő lepkék gyűjtése. Mintegy 1300 példány alapján a â : ç arány 1 : 12-nek adódott. A felboncolt 1200 nőstény imágó közül mindössze 47 ováriuma volt kifejlettnek mondható, a többié zsírtestekkel volt telve (arány 4 : 96). A megfigyelt börzsönyi vándorlás az egész Európában észlelt tömeges migrációval (HARZ, WITTSTADT 1961—63) volt kapcsolatos. Ebben az évben a legtöbb vándorlepke (gamma-bagolylepke, bogáncslepke, atalanta-lepke stb.) igen gyakori volt. A bogáncslepke rendkívül magas egyedszámban lépett fel a Mediterráneumban, s az igen meleg s száraz időjárásban az imágók óriási tömegekben vándoroltak észak felé. Közép-Európában a nyár közepén érkező vándorló imágók a réteken, tisztásokon összekeveredtek az itt kifejlődött nemzedékkel, bár a helyben kifejlődött és a délről érkezett példányokat elég nagy biztonsággal meg lehetett egymástól különböztetni. Olyan területeken, ahol egyébként nem, vagy alig repül bogáncslepke — mint a magas csúcsok övezete —, nyilvánvaló volt, hogy a több tízezres, mozgásban levő lepketömeg migrai, annál is inkább, mert alig néhány napig voltak egy-egy helyen megfigyelhetők. Továbbvándorlásukkal összefüggésbe hozható, hogy túlnyomó többségük ováriuma kifejletlen volt. A vándorlás egyes szakaszainak c5 : 9 aránya, a hímek vándorlás előtti és utáni biológiai állapota, a kopuláció ideje stb. még további vizsgálatok tárgyát kell, hogy képezzék. Autographa gamma LINNÉ 1758 — gamma-bagolylepke Az egyik leginkább figyelemre méltó vándorlepke faj, mely rendszeres vándorlásai során az érintett területeken nagy számban léphet fel, és hernyói komoly károkat okozhatnak. Az egyedfelszaporodás — éppen a migráció miatt — előre nem jelezhető, sőt legtöbbször a populáció egyedviszonyainak további menetét sem sikerül kontrollálni. A lepkét Magyarországon (s Európában) csaknem mindenütt gyűjtötték. HARZ (1957) szerint a fajnak Közép-Európában két-három nemzedéke van. Állítólag Közép-Németországban helyenként honos. Kemény telek után azonban egyedszáma megritkul, feltehetőleg még „nem akklimatizálódott". Ahol át85