Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Kiss. O.: A „mosaic-pattern” elv bemutatása a Bükk-hegységi Szalajka-patakrendszer Trichopteráin

áradás 1974. okt.-ben) okoz. Ezek a jelenségek folyamatosan és évszakonként bekövetkeznek, bizonyítva, hogy a mozaik-rendszerre a térbeli megjelenés állandó változása a jellemző. A TRICHOPTERA FAUNA ELEMZÉSE 1. Az Alsó- (Szálajka) Szikla-forrás tipikus reokrén forrás, a forrásmedence tóvá szélesedik, amelyből patak vezeti le a vizet. Közvetlenül a vízesés alatt a forrásmedencében a „large stone" mozaik és „moss" rétegben élő Trichoptera fajok a következők: x Plectrocnemia conspersa CURTIS, x Polycentropus flavomaculatus PICTET, x Tinodes pallidula MAC LACHLAN. A nagyobb kövek alsó, oldalsó üregeiben a Rhyacophila pubescens PICTET, és a házát ásványi anyagokból építő Silo pallipes FABR. a jellemző (1. ábra). A „small stone and gravel" szubsztrátmozaikot benépesítő fajok: az Odontocerus albicorne SCOP., a Sericostoma personatum SPENCE, melyek ásványi anyagokból kürtszerű tegezt építenek. Tegezt építő fajok a x Lasiocephala basalis KOLENATI és a Potamophylax rotundipennis BRAUER detrituson találhatók. A tömegesen előforduló Halesus radiatus CURTIS, Halesus digitatus SCHRANK és a Stenophylax permistus MAC LACHLAN lárvák detritus, köves, homokos és iszapos aljzaton gyűjthetők. 2. A fent említett forrástól 200 m-re helyezkedik él a zugokkal, vízesésekkel jellemezhető patakszakasz (2. ábra). A nagyobb kövek alsó, oldalsó részén a tegezt nem építő Rhyacophila jasciata HAGEN, Rhyacophila obliterata MAC LACHLAN, x Rhyacophila dor salis CURTIS, továbbá a tegezt építő Silo pallipes FABR. fajok a jellemzők. A vízesések felső peremének a szélén az algapamacsok között él a Rhyacophila tristis PICTET és a Rhyacophila pubescens PICTET lárvája. Közel a meder széléhez, a nagyobb kövek felületén, a hálót szövő x Hydropsyche pellucidula CURTIS és Hydropsyche angustipennis CURTIS a gyakori. A „small stone and gravel" szubsztrátmozaikra különösen a Seriscostoma personatum SPENCE és az Odontocerum albicorne SCOPOLI a jellemző. A „moss" között a Rhyacophila tristis PICTET, a Rhyacophila pubescens PICTET és a x Lepidostoma hirtum FABR. él. Az összehasonlításból jól látható, hogy milyen különbség mutatkozik a forrásmeder (eucrenon) és a tőle több száz méterre lévő patakszakasz (hypocrenon) Trichoptera együttese között. A Plectrocnemia conspersa CURTIS, a Polycentropus flavomaculatus PICTET csak a forrásmeder „large stone" és „moss" mozaikjában, a „small stone and gravel" mozaikban a Lasiocephala basalis KOLENATI a karakterisztikus faj. A Hydropsyche pellucidula CURTIS es a Hydropsyche angustipennis CURTIS, továbbá a Rhyacophila obliterata MAC LACHLAN és Rhyacophila dorsalis CURTIS pedig csak a patakszakasz „large stone" mozaikjában található. A Rhyacophila pubescens PICTET, a Silo pallipes FABR., a 66