Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 3. (1975)

Papp, J.: A környezetvédelem és a rovarvilág

Említettem már, hogy a rovar és a kártevő fogalma a köztudatban szinte azonosul. Szerencsére erősödőben van az a felfogás, hogy az ún. kártevő rovarok között alig néhány olyan faj akad, amely ha valahol megjelenik, ott valóban mindig kárt is okoz. Hazánkban kb. 80-100 rovarfajt sorolunk a kártevők közé, de csak 14 olyan fajt tartunk nyilván, amely mindig károkozóként lép fel. Ezek a következők: almamoly (Laspeyresia pomonella L. ), szilvamoly (Grapholita funebrana TR. ), tölgyilonca (Tortrix viridana L. ), nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria CL. ), kis téliaraszoló (Operophthera brumata L. ), cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi L. ), házi légy (Musca domestica L. ), szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans L. ), őszibarack levéltetü (Myzodes persicae SCHULTZ), répalevéltetú (Doralis fabae FABR. ), kaliforniai pajzs tetű (Quadraspidiotus perniciosus COMST. ), májusi cserebogár (Melolontha melolontha L. ), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata SAY), máktokormányos (Ceutorrhyhchus macula -alba HERBST). (SZELÉNYI szóbeli közlése, 1974.) Kevesebb szó hangzik el arról, hogy a rovarok sokoldalú hasznot is hajtanak. Természetes környezetünkben - és olykor mesterséges környezetünkben is a kártevő rovarok megfékezését legtöbbször más rovarok, nevezetesen fürkészdarazsak (Hymenoptera Parasitica) és fürkészlegyek (Diptera Parasitica) végzik el, mint obstans szerkezeti elemek. Hazai viszonyaink között beigazolódott, hogy egy-egy kártevő rovarfaj egyedszámának korlátozásában általában 3-10 fürkészfaj vesz részt olyan módon, hogy a kártevő fejlődési alakjait (pete, lárva . ., báb, esetleg imágó) támadják. Hazánkban még csak 1 - э(-<±) szórványosan, de több európai országban, Észak-Amerikában és néhány más kontinensen fekvő országban már gyakran sikerrel "vetettek be" mesterségesen tenyésztett fürkészeket a kártevő rovarok ellen. (Nálunk is célszerű lenne az e téren mutatkozó lehetőségeket a növényvédelmi gyakorlatban fokozottabban felhasználni!) Szinte valamennyi szusztinens elem felbecsülhetetlen értékű hasznot hajt mind természetes mind mesterséges környezetünkben. Termesztett növényeink (pl. a napraforgó, a hüvelyesek, a gyümölcsfa-fajok) többsége rovarmegporzású. E tevékenységben a vadméhek sokfaja mellett résztvesz számos kétszárnyú-, lepke- és bogárfaj is. Ezek a rovarok esős időben nem tevékenykednek, és ekkor növekszik meg a kevéssé ismert tripszek (Thysanoptera) szerepe. A tripszeket még a gyakorlati entomológus is inkább csak mint gabonakártevőket tartja számon, pedig tartós esőzések idején szinte teljes egészében e rovarok "vállalják át" a növények megporzását. Az interkaláris vagy hulladékeltakarító elemek közt ugyancsak sok a rovar, bár ebbe az életközösségi tevékenységbe kapcsolódnak be viszonylag legnagyobb arányban más állatcsoportok - pl. a "férgek" és az egysejtűek - is. Hazai környezetünkben a hangyák "köztisztasági tevékenysége" jól ismert. Növényi és állati hulladékot a hangyákon kívül a ganajtúró bogarak (Scarabaeidae), a holyvák (Staphylinidae), a dögbogarak (Silphidae), a legyek (Dip tera), a molylepkehernyók (Microlepidoptera) stb. sok-sok faja is gyakran óriási egyedszámban "takarít el". A hulladékeltakarítás legalább olyan fontos tevékenység erdeinkben, legelőinken, mezőgazdasági területeinken, mint te7