Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 3. (1975)

Henkey, Gy.: Gyöngyöspata és Mátraderecske népességének etnikai embertani vizsgálata

lekszáma 400-450. OOO-re becsülhető, és ez a szám az itt talált szlávokkal és avar töredékekkel együtt 600.000 főre bővülhetett. ) A HEVES ÉS NÓGRÁD MEGYÉKBEN FOLYÓ ETNIKAI EMBERTANI VIZSGÁLATOK EDDIGI EREDMÉNYEI A "Palóckutatás" összefoglaló címen a két megye területén folyamatban levő vizsgálatok az e tanulmányban részletesen tárgyalt két községen kívül további 6 községben (Bükkszék, Barna, Egerbocs, Nádújfalu, Rimoc, Lucfalva) történtek meg. A felgyűlt adatok alapján - figyelembe véve a helytörténeti összefüggéseket is - a következő megállapításokat tehetjük: 1. Azokban a községekben, amelyekre nézve szlovákok betelepüléséről nincs okleveles vagy anyakönyvi kivonat, és szlovák eredetű családneveket sem találunk vagy ilyenek csak elvétve fordulnak elő (Mátraderecske, Egerbocs, Nádújfalu), a népesség embertani szempontból egységes, a turanid és a pamiri típus együtt a vizsgáltak kb. 50%-ánál jelentkezik, a meghatározatlan tipusúak száma a legkevesebb (Egerbocson csak 19. 0%), a keletbalti típus átlagos előfordulása csaknem teljesen megegyező azzal (4. 8%), amit LIPTÁK (1958) honfoglaló magyar koponyák vizsgálata alapján kimutatott (4. 0%). 2. Ez az autochton palóc-magyar népesség taxonómiai megoszlás szempontjából közel áll a kunokhoz és a jászokhoz. Eltérés abban mutatkozik, hogy a palócoknál - a honfoglalókra jellemző adatoknak megfelelően - az előázsiai típus előfordulása jelentéktelen, viszont ennek csökkenése arányában a pamiri típus gyakorisága emelkedik. Az időközben befejezett jászboldogházi vizsgálataim taxonómiai elemzésének eredményei arra utalnak, hogy a tiszta jászok embertani szempontból legalább annyira közel állanak az általam vizsgált autochton palóc népességhez, mint a karcagi kunok. (A török korban Jászberény volt az egyik legkedvezőbb földrajzi fekvésű, védett település, Jászboldogháza viszont Jászberény határának legtermékenyebb részéből alakult 1945 után önálló községgé. ) 3. A keletbalti típus jelenléte LIPTÁK (1958) szerint - aki véleményét 287 Duna-Tisza-közi avarkori vizsgálata alapján fogalmazza meg - az avar korban 10. 1 %-ban mutatható ki. Ma e típus előfordulása azokban a községekben haladja meg a 10% -ot, ahová a XVII-XVIII. században szlovákok (Lucfalva) vagy részben szlovákok települtek és a szlovák eredetű családnevek elérik vagy meghaladják a 33%-ot (Bükkszék, Rimóc, Barna). E községekben is a leggyakoribb e típusnak erősen lapponoidos jellegű változata.-A szlovák eredetű családnevek szaporodásával párhuzamosan emelkedik az erősen kevert, meghatározatlan tipusú egyének aránya is. Ez a tiszta szlovák eredetűnek tartott Lucfalván a vizsgáltak 47. 7%-át teszi ki. 4. Történeti adatok alapjánGYÖRFFY (1959)az avarság zömének elszlávosodását feltételezi. Úgy vélem, hogy ennek az álláspontnak a mérlegeléséhez az alábbi megállapítások is támpontot nyújthatnak: 168 »