Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 3. (1975)

Henkey, Gy.: Gyöngyöspata és Mátraderecske népességének etnikai embertani vizsgálata

Mindkét községben gyakoriak a turanid és a pamiri típus átmeneti formái. Az ide sorolt gyöngyöspataiak (8-13. ) és a mátraderecskeiek (36-39. ) képeit úgy állítottam össze, hogy a turanid jellegek fokozatos gyengülése és a pamiri jellegek hasonló mértékű erősödése észlelhető legyen. Ezen átmeneti formára a Duna-Tisza közén, a nagykunok között, és Mátraderecskén is a nagyközepes-magas termet a jellemző, Gyöngyöspatán viszont turanid és pamiri jellegek túlsúlya mellett egyaránt vizsgáltam kisebb számban alacsony termetűeket is. A 38. képen a két típus átmeneti formájának határesete látható: a profil-felvétel árnyalatnyi pontatlansága folytán az orrhát a képen kiemelkedőnek, a fej rövidebbnek, a tarkó kevésbé domborúnak látszik, így az egyensúly a kép alapján a pamiri típus javára tolódott el. A többi típus előfordulása nem jelentős. A 46. képen a keletbalti típusnak erősen lapponoid jellegű formáját mutatom be, de az egyes keletbalti helyi formák leírását e típus csekély gyöngyöspatai és mátraderecskei előfordulása nem teszi lehetővé. A taxonómiai összehasonlítás eredményei A három Heves megyei népesség, valamint a karcagiak és a jászszentandrásiak taxonómiai elemzésének eredményeit a XII. táblázatban adom meg. Mátraderecske és Gyöngyöspata népessége e téren is közelebb áll a karcagiakhoz és a jászszentandrásiakhoz, mint a bükkszéliekhez. Szembetűnő a hasonlóság a mátraderecskei palócok és a karcagi kunok között a honfoglalók törökös elemeihez kapcsolódó turanid,pamiri és előázsiai típus együttes előfordulása tekintetében (mindkét autochton népességnél 50% felett van). Bár a bükkszékiek a méretek és a jelzők összehasonlítása alapján közel állnak a gyöngyöspataiakhoz és a mátraderecskeiekhez, de a morfológiai jellegek, a szemszín és a taxonómiai megoszlás szempontjából erősen eltérnek. Harmadik alkalommal végeztem ilyen több irányú összehasonlító számításokat és úgy látom, hogy a kizárólag méretek és jelzők összehasonlítása alapján kapott eredményeket nem lehet teljes értékűeknek elfogadni. E kérdés elvi vonatkozásairól GYŐRFFY GYÖRGY szól "A honfoglalásról újabb történeti adatok tükrében" című tanulmányában (1973). ÉR Y KINGÁnak a méretek és a jelzők összehasonlítása alapján kapott eredményeire hivatkozva megemlíti az avarkori és az árpádkori magyar embertani anyagban mutatkozó eltéréseket. ÉR Y KINGA (1970) maga is hangsúlyozza, hogy az összehasonlító számítások a finomabb morfológiai és taxonómiai különbségekről nem szolgáltatnak eléggé érzékeny információt. Lényegesnek tartom e kérdésnél figyelembe venni LIPTAK két elvi állásfoglalását is. Ezek szerint a taxonómiai elemzésnél és összehasonlításnál döntő fontosságú a vizsgált széria személyes megtekintése (1964) és: taxonómiai szempontból nem az egyes jellegek, hanem a jelleg-együttesek vizsgálata és összehasonlítása fontosabb (1970). A fentiek alapján tehát a késő-avarkori és az árpádkori népesség közötti kapcsolat kérdését antropológiai szempontból nem lehet lezártnak tekinteni. (GYŐRFFY - 1959 - szerint a honfoglalók számbelileg felülmúlták az itt talált lakosságot, BAR THA -1968- szerint a honfoglalók lé167