Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 1. (1972)

Varga, A.: Adatok a Mátra-hegység csigafaunájához

letek lassabban melegszenek fel pl. a környező szárazabb lejtőszakaszokhoz képest és így ismét különleges mikroklímája sávok alakulnak ki: nedves, nyáron mindig hűvös völgyfenékszintek, ahol a bő nedvesség miatt még.dús fű vagy aljnövényzet, nedvességkedvelő cserjések sora is megtelepszik és ez a növénytakaró újra megnehezíti a terület felmelegedését a szomszédos, száraz lejtőkhöz képest." (Láng S. 1955, P. 50. ) Á fenti tényezők magyarázatát adják a sajátos és szinte lépésenként változó mátrai fauna felépítésének. A magasabb részek és főleg az északi, nedves, hűvös meredek hegylejtők a bükkös klíma-övébe tartoznak (Kékes, Sombokor, Piszkéstető, Galyatető stb.)• A bükkösök kisebb hőt, de több légnedvességet és csapadékot követelnek* A montán bükkösök (900 a-nél magasabb tetők) csigafaunája gazdag, a szubmontán és savanyú bükkösökben arányos csökkenés figyelhető meg. A Mátra alacsonyabb részeit tölgyesek borítják (a K-Ny-i irányú főgerincéig hatolnak, 7-600 m-ig). Talaja a fakó (erősen kilúgozott, igen savanyú jellegű) és a barna (gyengébben kilúgozott és nem annyira savanyú) erdőtalaj. Mindkettőnél a felső szint lemosódhat, ekkor a vörösbarna színű "B* szint kerül felülre. Igen száraz talajok, csigafaunájuk rendkívül szegényes. A Mátrában a felső-eocén, alsó-oligocén mészkő előfordulása ritka, kisebb foltokban Becsk és Mátraderecske környékén találhatjuk. A várromok területén a vidék szórványosan előforduló csigafajait nagy egyed és fajszámban találjuk meg, hiszen az építkezéshez felhasznált mész jelentős mennyisége került a talajba, ami a megfelelő nedvességtartalommal párosulva a csigáknak kedvező életfeltételeket nyújt. Malakológiailag a Mátra a kevéssé kutatott területekhez tartozik. Az első faunisztikai adatok (WAGNER J.

X 1950, 1935, 1935.) 44