Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Gutay Mónika: Újkőkori, AVK telep Kál-Mayer tanyán. Előzetes ásatási eredmények
I I A kerámialeletek adataiból jól látható, hogy a nem összeilleszthető darabok száma a legnagyobb. A nem összeilleszthető darabok és az összeilleszthető, ragasztott töredékeknek kb. a 10%-a díszített töredék. A nagyméretű kiöntőcsöves edények, mint amilyen edény a káli anyagban ki lett egészítve (3. kép), a kései AVK-ban a Tiszadobi hatásra jelennek meg és igazában a Tiszadobi csoportra jellemzőek.3 Tiszadobi jellegzetességet magán viselő díszítések még a kerámia leletanyagban a pontsoros minták, a lyuksor a perem alatt, az apró bütykök, hengeres nyakú, lécbordadíszes fazékok, a csepp alakú beszurkálásos vonaldíszek, a pontozott vonalakból álló kötegek.4 A káli kerámia leletek között nincs csőtalpas aljtöredék. A Bükki-kultúrában eltűnnek a csőtalpas edények és a bükki leletekre jellemző a festett edények csekély száma is, amelyek a káli kerámia leletekre is j ellemzőek.5 A Szilmegi j ellegű díszítések nem nagyon fordulnak elő a káli anyagban, mint pl. a hólyagos, belülről kinyomott bütykök vagy az átfúrt csőtalpak. A polírozott, díszítetlen kerámia edények viszont előfordulnak. Több Szakálháti jellegzetesség is megfigyelhető a káli anyagban pl. a mély, simítás nélküli vonaldísz, a vonaldíszek közének pontozása (5. kép 1-4.), az agyagnehezékek (6. kép 2-3.), a perem alatti lécbordadísz, a mély, simítás nélküli, íves vonaldíszek, a bevagdosott perem és lécbordadíszek alatta körömbecsípésekkel.6 Agyagnehezékek A telepen belül 5 db a tetején átfúrt agyagnehezék látott napvilágot, melyből 2 db majdnem teljesen ép. (6. kép 2-3.) A nehezékek valószínűleg szövőszékek tartozékai lehettek. A típus jó párhuzamait találjuk a Szakálháti környezetben.7 Plasztikák Egy a§yagg°k° egy ragasztott, vonaldíszes, karcolt arcosedény töredéke található a plasztikák között Az arcosedény ragasztott perem és oldaltöredékekből áll. Belekarcolt szemek, száj, plasztikusan egy orr és hajábrázolás látható. (6 kép 1,4.) A szakálháti kultúra M-jeles arcos edényei főként hengeres nyakú, nagyméretű tárolóedények, a késői időszakban tűnik fel egy új forma, a hengeres testű edény8 A telepen két idoltöredék került elő: egy láb töredék és egy vörös okkerrel befestett, plasztikus mellű női idoltöredék, mely valószínűleg egy oltáron ülhetett (6. kép 5.) Hasonló oltáron ülő női szobor került elő Füzesabony-Gubakúton, mely alakjában annyira tér el a Ká-Mayer-tanyaitól, hogy a test szögletesebb, hasáb alakú. Ez a forma némileg hasonlít a korábbi, délkeleti, steatopyg, ülő női szobrokra, illetve a későbbi, háromszögletű fejű, férfi jellegű szobrokra is, melyek egyik közismert példánya Szegvar-Tűzkövesen került elő.9 Füzesabony— Gubalcút és Mezőkövesd- Mocsolyás korai AVK lelőhelyeken kerültek elő igen nagyszámban kultikusnak tekinthető kisteletek: „kentaur” szobrocskák, oltárok és idolok.10 3 Bánffy 1999.164. 4 U.o. 165. 5 U.o. 165. 6 U.0.166. 7 U.0.154. 8 Raczky-Anders 2003.; Sebők-Kovács 2009. 9 Domboróczki2005.9.41. 10 Kalicz-Koós 1997.27-36.; Domboróczki 2005.5-44. 60
