Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
A kötet szerzői
Ferenc Múzeum régészeként a múzeumi feladatok mellett elsősorban az M3-as és M5-ös autópályák nyomvonalában található régészeti lelőhelyek feltárásában vett részt. 2000-2013 között a szombathelyi Savaria Múzeum régész-muzeológusa. 2013-tól az Egri Dobó István Vármúzeumban dolgozik régész-muzeológusként. Óraadóként a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, régésztechnikus, illetve az Eszterházy Károly Egyetem történész (BA) képzésén oktatta a hallgatókat. Tudományos kutatóként elsősorban a rézkori és kora bronzkori időszakkal foglalkozik. Évinger Sándor 1979-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 2002-ben szerzett okleveles biológus (Mse, orvosbiológus-humánbiológus szakirányú) képesítést. 2003 óta dolgozik a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában, jelenleg főmuzeológus beosztásban. Fő kutatási területe a Kárpát-medencei történeti népességek biológiai rekonstrukciója klasszikus embertani vizsgálatok segítségével. Elsősorban az i.sz. 6-12. század közötti népességeket kutatja, s az utóbbi években kiemelten foglalkozik a Kis-Balaton (főként az egykori Mosaburg és vonzáskörzete) térségével. Kutatási eredményeit eddig 36 tudományos közleményben ismertette. Gasparik Mihály 1964-ben született Debrecenben. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait lakóhelyén, Püspökladányban végezte, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1989- ben szerzett geológus diplomát. 1989 szeptembere óta dolgozik a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Őslénytani és Földtani Tárában, 1989-től muzeológusként, 2005-től főmuzeológusként, 1990-1993 között MTATMB ösztöndíjasként. 2005-ben szerzett PhD címet az ELTÉ-n a Földtudományok tudományág Őslénytan szakterületén. Eredeti szakterülete a gerinces őslénytanon belül a neogén ősormányosok (Proboscidea), szakdolgozatát és doktori disszertációját is e témából írta. Múzeumi kurátori munkája során azonban, alkalmazkodva a gyűjteményhez és a hazai lelőhelyekről való gyűjtési lehetőségekhez, szakterülete mindinkább a negyedidőszaki gerincesek (főleg emlősök, részben madarak) felé tolódott el. Több ásatást és leletmentést vezetett hazai pleisztocén lelőhelyeken, publikációs és közművelő, illetve tudományos ismeretterjesztő tevékenysége is ezen a szakterületen (hazai pleisztocén gerinces őslénytan) a legnagyobb. A MTM több kiállításának volt szakmai rendezője. Részt vesz egyetemi oktatásban (ELTE), óraadásban és témavezetésben is. Kutatási eredményeit 2018-ig 28, referált folyóiratban megjelent cikkben, 2 könyvrészletben és 19 konferencia kiadványban publikálta. Tudományos ismeretterjesztő írásai 1 könyvben, 4 könyvrészletben és egyéb kiadványban, valamint 23 cikkben jelentek meg, ezenkívül interneten is publikál. 2008- tól tagja az IN QUA Magyar Nemzeti Bizottságának, 2018-tól a MFT Oktatási és Közművelődési Szakosztálya vezetőségének. Grynaeus András 1968-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett középkoros régész végzettség birtokában a hazai dendrokronológiai kutatások-394
