Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán: Kora újkori temető Dormánd határában
műén 1809 utánra lennének keltezhetők a temetkezések. Azonban a 7. és 9. sírokban talált genovai típusú csipke a korábbi keltezést támasztja alá. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az útszélesítéskor nyugati és keleti irányban is megtaláltuk a település szélét. A sírok a lelőhely nyugati szakaszán voltak. A településobjektumok leletanyagának a teljes feldolgozása még nem kezdődött el. Az anyag átnézése, valamint a szuperpozíciók alapján inkább az Árpád-kor második felében és a késő középkor elején, a 12-14. században használták ezt a területet. Tehát a sírok kiásásakor ez a térség már nem tekinthető lakott résznek, a település akkori szélén alakították ki a temetőt. Összefoglalás A 10 sírban eltemetett 11 elhunyt közül nemek szerint 3 nő (l., 7., 9.), 2 férfi (610.) és 6 gyermek (2., 3., 4., S., 8.). Korcsoport szerint Infans I. korú 5 sírban (2., 3., 4., 5., 8.), juvenis korú 2 sírban (7. és 9.), adultus korú 2 sírban (6., 10.), adultus-maturus korú 1 sírban (i.) volt. A sírok pontos keltezéséhez nagyon kevés az információ. A 7. és 9. sír ruhamaradványai, azokon belül is a genovai típusú csipke készítése lehet az egyik támpontunk időrendileg. A genovai típusú csipke megjelenése a Magyar Királyságban a 15 század utolsó harmadától megfigyelhető és egészen a 18. század elejéig, első feléig megtalálható. A famaradványok egységesen, viszonylag j ó minőségben - ld. faként, nem pedig faszénként - megmaradtak mindegyik sírban, ahol koporsót használtak. Igaz, ez nem lehet egy megbízható keltezés alapja, ellenben valószínűsíthető, hogy a késő középkori - kora újkori eltemetések miatt (természetesen, a korszak feltárt temetkezéseinél nem feltétlenül gyakoriak a jobb állapotú koporsómaradványok, de nagyobb arányban maradnak meg a famaradványok, mint a tőlük korábbi temetéseknél) a fa még nem tudott teljes mértékben lebomlani a földben. Ha ezt a folyamatot egyetlen sírnál figyelhettük volna meg, egyedi eset is lehetne. Azonban mindegyik koporsós temetkezésnél hasonló állapotú famaradványok voltak dokumentálhatók. Ezért feltételezhetjük, hogy kb. egy évszázadon belül lehet kelteznünk ezeket a sírokat. Néhány sírba a föld visszatöltésekor kerámiatöredékek is kerültek. A többségükben jellegtelen, max. 1-2 cm-es, apró töredékek voltak. Azonban a 6. sír betöltésben talált edénytöredékei már keltezhetők. A sírban talált kerámiaanyag az Árpád-kor második felére és a késő középkorra tehető időrendileg. A sírok többségében a visszatöltött földben talált kerámia kronológiailag megfelel az eltemetés idejével, kivétel, ha egy korábbi objektumot bolygattak meg a sírgödör kialakításakor. Azonban a 6. sírnál nem volt szuperpozíció. Ennek ellenére feltételezhetjük, hogy a környező sírok kiásásakor a felszínre kerülhettek Árpád-kori edénytöredékek is, amelyek a visszatöltött földdel együtt kerülhettek a sírgödörbe. Természetesen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a logikus választ sem, hogy a sírt keltezhetik is a kerámiatöredékek. Azonban, ha a temetés az Árpád-kor vége felé vagy a késő középkorban volt, akkor nem lett volna indokolt ilyen távol eltemetni a halottat - kivétel, ha közösségből kitaszított -, mivel a Szent Anna templom környezetében volt a felszentelt terület. Ezen kívül még ellenérv, hogy a középkorban használt településen belül nem temettek személyeket, csak a templom környékén. Mindkét lehetőség igazából logikus, bár az Árpád-kori leletanyag inkább korábbi objektum(ok) bolygatásából származhatott és/vagy a felszínről került a sírgödörbe. Tehát nagyon kevés az olyan információ a sírokról, amelyek egy pontosabb kronológia 374
