Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán: Kora újkori temető Dormánd határában
dencecsontra, j óbb kar a hasra hajlítottan volt. A ruházatának több helyen is megmaradtak a textilmaradványai. 10. sír/25. objektum (6. kép 3.) Adultus korú férfi (30-35 év). Tájolás: délnyugat-északkelet. Téglalap alakú sírgödör. H: 192 cm, sz: 74 cm, m: 26-68 cm. Koporsós temetkezés (h: 180 cm, sz: 64 cm), a sírgödrön belül a koporsó méretéhez viszonyítottan szűkítették a sírgödör alsó részét. Háton fekvő, nyújtott helyzetű felnőtt férfi váza, vh: 156 cm. Jobb karját a medencére, bal karját a mellkasára hajlították, a koponya balra dőlt. Temetkezési szokások A tájolás A feltárt sírok közül mindegyiket délnyugat-északkeleti irányba tájolták, ellentétben a korszakban általános nyugat-keleti irányítás helyett.13 A közösség telj es vagy bizonyos részének általánostól eltérő tájolása nem lehetett véletlenszerű. A Szent Anna kápolna is délnyugatészakkeleti tájolású (3. kép). Fodor László ásatásakor 1977-78-ban régészetileg kutatni tudták a kápolna belsejét is.14 A korai templomból nem kerültek elő részletek. Azonban a kápolna alapfalait néhol ráásták korábbi sírokra, amelyek szintén délnyugat-északkeleti tájolásúak voltak. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a korai templom is délnyugatészakkeleti irányítású lehetett a korábbi sírok alapján. A sírgödrök alakja A sírgödrök kialakítása minden esetben megegyezett, téglalap alakúak voltak, főként lekerekített sarkakkal. A10. síron belül a gödör felső részének szélességéhez képest leszűkítették a gödör alsó részét, a koporsó méretéhez igazították. Hasonló kialakítást a többi sírnál nem lehetett megfigyelni, igaz, a temetkezések altalajban megmaradt részének döntő többsége sekély volt. A sírok mélysége A felnőtteket a lehumuszolt felszínhez képest átlagosan 60-80 cm mélyen helyezték el. A gyermektemetkezések ehhez képest sekélyen voltak, szinte alig érintették az altalajt. A gyermekeknél a sírgödör majdnem teljes egészében a humuszban volt, szerencsés körülménynek tekinthető, hogy ezeket a sírokat dokumentálni tudtuk. Koporsóhasználat A régészetileg viszonylag fiatal, kora újkori temetkezéseknél nagyobb valószínűséggel dokumentálhatók a temetéskor használt szerves anyagok (pl. koporsó famaradványa és bélése, a viseleti darabok, stb.). Egyedül a 4. sírnál nem voltak nyomai koporsóra utaló maradványoknak. A test mellett viszonylag szorosabban találhatók a karcsontok - amennyire ezt az apró csontok maradványaiból meg lehetett állapítani -, ezért vélhetően ezeket a gyermeket csak textilbe csavartan helyezték a földbe. 13 Nem tekinthetjük a sírok tájolását rendellenes temetkezésnek, mint bizonyos templomoknál, ahol az épülettől távolabb a temetőbeli utakhoz igazítják a sírok táj olását (Ritoók 1997.170.64. lj.). 14 Fodor 1978. 368
