Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)

Tóth Zoltán: Honfoglalás kori és templom körüli temető Gyöngyöspüspökin

Legközelebb 1696-ban írtak az akkor már romosán állt templomról, amelyet azonban felújíthattak, mert 1733-1737 között jó állapotban levőnek mondták.12 Ezt 1767-ben Eszterházy Károly építtette át barokk stílusban;13 jelenleg is az akkor kialakított formáját mutatja. A22. és 31. sír átvágta a vélhetően barokkkori építési törmelékes rétegsort, ezért a sírokat a 18. század utolsó harmadára keltezhetjük.14

A temető szerkezete

A tervásatás által a soros és templom körüli temetőről, valamint szerkezetéről is sokkal több információnk van. A templom környékén nagy valószínűséggel bárhol találhatnák sírt a honfoglalás kori temetőből, ahol nem érte a temetőrészt bolygatás.

Az Árpád-kori temető szélén kialakított kerítőfal vélhetően a mai templomot körülvevő Rédei és Püspöki út túloldalán, a házak alatt lehetett. Az elmúlt évtizedek építkezéseikor a környező lakosok elmondása szerint gyakran hoztak a földmunkák felszínre csontokat, amelyek ebből az időszakból származhattak. A ma látható fal újrarakott (ennek a pontos idejét nem ismerjük, de 19-20. századinak gondolhatjuk), benne megfigyelhetők másodlagosan az ún. fordított kulcslyuk alakú lőrések, amelyek főleg a 16-17. századra keltezhetők.15 A mai kerítőfal nyomvonala az Árpád-kor végi falazat helyét követheti, mivel a jelenlegi falon kívül a 13. századnál későbbre keltezhető sír nincs. A temető szűkítésének okát egyelőre nem ismerjük, mivel a régészeti kutatások elején vagyunk.

Két oka lehetett a temető méretének csökkenésének: 1. A településnek szüksége volt a területre egy ma már ismeretlen ok miatt. Azonban a középkori keresztény gondolkodásban kevésbé valószínű, hogy egy akkor használatos temető sírjaira építkezzenek, felszentelt területen.

2. Pusztulás után a település szerkezete, központi része megváltozott. Jelenlegi információnk szerint a 13. században a mongol pusztítás lehetett az egyik ilyen történelmi esemény, amely ilyen mértékű településszerkezeti változást eredményezhetett. A manapság is használatos 3. sz. főút és az M3-as autópálya a középkori úthálózat nyomvonalát követi, amely az elmúlt ezer év során fontos része volt a Magyar Királyságnak. Gyöngyös a (hadi)út mellett található, ezért valószínű, hogy Muhi után az Egert feldúló mongolok útja részben erre is vezetett Buda felé. A temetőn belül pusztulási réteget nem figyeltünk meg. Ha volt ilyen pusztulás, az Árpád-kori templomnál lehet ennek nyoma. Reálisan hosszú évekig még a korai templom nem kutatható, ezért a kérdést nem tudjuk eldönteni, csak lehetséges okokat feltételezhetünk.

Tehát a j elenlegi kerítőfalon kívül az Árpád-kori végéig vagy a 13. század közepéig keltezhető temetkezések vannak. A kerítőfalon belül pedig a 10. századtól kezdődően a 18. század végéig használatban volt a terület. A szentélytől keletre az előzetesen várt eredményeknek megfelelően intenzív területhasználatot dokumentálhattunk.

12 Helszmann 1969.138.

13 Dercsényi 1978.126.

14 Mária Terézia uralkodása alatt, 1777-ben a Helytartótanács által kiadott rendelet kimondta, hogy a továbbiakban tilos templomban és körülötte temetkezni, helyette a települések szélén kellett új temetőt nyitnia a közösségnek. Ezért ebben az esetben viszonylag szűk időhatárok közé helyezhetjük a sírokat.

15 Tolnai 2005.40.; Nováki et al. 2009.33.

334