Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Bálint Csaba - Soós Eszter - Török Béla: Előzetes jelentés Andornaktálya-Kis-rét-dűlő hun kori lelőhelyről
periódusra utalnak. A megelőző helyi, szarmata fazekasság nyomai nem figyelhetőek meg sem a technológiában, sem a formavilágban. A kézzel formált edények minimális száma, a finom kerámia típusai, a szemcsés anyagú fazekak magas aránya a Tisza menti gepida telepekéhez áll közel. A Kr. u. 6. századi gepida leletanyagtól azonban elválasztják bizonyos jegyek, mint az edényaljak levagdosásának, a bikónikus bögréknek, a fedőknek és a széles, bikónikus edényeknek a hiánya. A Murgai korsók dominanciája, az S-profilú tálak jelenléte, a besimítás jellege a Kr. u. 5. század középső harmadára-második felére keltezett telepekre jellemző. Kistárgyak Ezt az időhorizontot a településről előkerült egyéb leletek is alátámasztják. A kétoldalas, háromtagú agancsfésűk a Kárpát-medence keleti felében a Kr. u. 4-5. század fordulójától terjedtek el, de az 5-6. században is a leggyakoribb típusoknak tarthatóak.25 A 12. számú gödörből származó, keskeny példány lapjait négy bronzszegecs fogja össze. Középlemezén mindkét oldalon kettős, bekarcolt vonalakkal díszített, melyek az első és a harmadik szegecsnél metszik egymást, homokóra-szerű mintát alkotva. (7. kép 1 a-b.) A 177. jelenségből dokumentált példány jobb megtartású, lapjait hét bronzszegeccsel rögzítették. Díszítése a 3. és az 5. szegecsnél keresztben bekarcolt hármas vonal, a lap végein szintén bekarcolt ékvonal-köteg. (7. kép 2a-b.) Előbbi példányhoz hasonló fésűk késő szarmata környezetből Rákóczifalváról és Rétközberencsről ismertek.26 Az ék alakú bekarcolt díszítés Nyugat-Pannonia területén és a Tisza-vidéken is széles körben elterjedt a Kr. u. 4-5. században.2' Abronzcsipesz a klasszikus hun kori női temetkezések nem túl gyakori, de jellemző melléklete volt,28 településhulladékból is előkerülnek maradványai. Az andornaktályai példány egy bronzdrótra volt fűzve, a vége felé szárai enyhén szélesedtek. (7. kép 5.) A település távolsági kapcsolatait szemlélteti a 158. épületből előkerült nagyméretű borostyángyöngy, melynek analógiái szintén a korszak női temetkezéseiben tűnnek fel mellékletként.29 7. kép Szintén a Kr. u. 5. század középső harmadára, második felére jellemzőek a magas, félkörös kengyelű, aláhajtott lábú, nagyobb, egytagú, ún. Prága-típusú fibulák. (7. kép 3.) Egyszerűbb vas példányai megtalálhatóak a korszak temetkezéseiben és településein is.30 A12. számú gödörből látott napvilágot egy zöld színű, kerek talpa felett gombbal díszített üvegkehely töredéke. (7. kép 4.) A forma késő antik műhelyben készült talpas kehelyre utal, hasonló darabok a Kr. u. 5. századvégétől terjedtek el széles körben.31 Eszközök A lelőhelyen a kistárgyak és a kerámiaanyag mellett több vas- és csonteszköz, valamint megmunkált agancsdarab is napvilágra került. A különböző méretekre vágott 2,5-11 cm hosszúságig terjedő téglalap alakú agancslapok (37. objektum), vágott agancsvillák és agancsrózsák ( 135., 177. objektum) és szögletes 25 Kulcsár 2004.229, Fig. 2.; Részletesen: Masek 2016.106-113,149, Fig. 17. 26 Masek 2016.153. Kát. 8.; Pintye 2009.171,7. kép 1. 27 Pintye 2009.173-174. 28 RÁcz 2014.206.; RÁcz 2016.312. 29 RÁcz 2016.312-314. 30 Párducz 1959. 314, Taf 10, 12-13; Szabó-Vörös 1979. 225, Fig. 9; Szabó 1990. 178, 4. Fig. 8.; Schulze- Dörlamm 1986.712, Abb. 8.; Pintye 2016. Pl. XXV 5. 31 Az előzetes meghatározást Dr. Dévai Katalin (ELTE BTK Rí) végezte, segítségét ez úton is köszönjük. 178
