Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Bálint Csaba - Soós Eszter - Török Béla: Előzetes jelentés Andornaktálya-Kis-rét-dűlő hun kori lelőhelyről
Kézzel formált kerámia minimális számban volt jelen az anyagban, összesen 8 különböző edényhez tartozó töredékeket lehetett azonosítani (a kerámia leletanyag alig több mint 4%-a). Anyagukra jellemző, hogy homokosabb, kavicsot is tartalmazó agyagból készültek, formázásuk gondatlan, égetésük is rossz minőségű, ennek köszönhetően apró darabokra törtek. Az azonosítható töredékek fazekakhoz tartoztak. A korongolt edények kivétel nélkül gyorskorongon készültek. A lelőhelyen dominált a redukciós égetés, a töredékek a szürke, szürkésbarna, fekete, sötétszürke színek különböző árnyalatait kapták. Oxidált égetés 11 edény esetében volt csak megfigyelhető. Az edények anyaga, előkészítése és felületkezelése igen egységes volt a lelőhelyen, a korongolt technológiai csoportok határa elmosódik. Általában megállapítható, hogy az agyag megformálást követő száradására rövidebb időt hagytak, mint az a korábbi szarmata fazekasságra jellemző, a kezeletlen felületek gyakran kenődőek, az ujjnyomok láthatóak, gyakran még a finom edények esetében is. Az edények aljának kialakítása átmenetet képvisel a szarmata és a gepida fazekasság között: minden esetben jól eldolgozott az edények alsó része, de a korongolás nyomait nem simították el utólag, viszont a gepida fazekakra jellemző késsel való levagdosás egyszer sem fordult elő a lelőhelyen.15 A finom, asztali kerámia jól iszapolt, enyhén homokos anyagú, soványítóanyagot nem használtak készítésükhöz. A töredékek egy részénél feltűnnek apró kövek és egyéb szemcsék, azonban ezek inkább szennyeződésnek tarthatók. Összesen két edény esetében lehetett erősen meszes soványítást megfigyelni. A finom edények mintegy háromnegyede kezelt felületű: ezek kétharmada átsimított, a többi fényezett. Fontos jelenség, hogy a szarmata fazekasságban általános, korongon való fényezés itt nem azonosítható, a felületek sokkal durvábbak. Finom anyagból elsősorban korsók, tálak és tárolóedények/hombárok készültek, Ids számban fazekak, bikónikus edények, bögrék is előkerültek. A korsók kivétel nélkül a Murga-típushoz sorolhatóak.16 (4. kép 1.) Peremük finom, kihajló, a fül a nyakon körbefütó bordából indul és a gömbölyű hashoz csatlakozik, aljuk talpkorongos kialakítású. Díszítésük egyszerű és egységes: a perem alatt és a vállon függőleges, besimított vonalak vagy függőleges, fényezett panelek, a hason és az edény alsó felén vízszintes fényezés jellemző. Egy-két esetben volt csak megfigyelhető besimított rácsminta vagy vízszintes hullámvonal. Hasonlóan egységes formavilágot képviselnek a finom anyagú, S-profilú, talpkorongos tálak is, melyek a perem és az éles válltörés közt besimított cikk-cakk vonalakkal díszítettek. (4. kép 2.) E jellegzetes tálforma a hun kori változásokkal terjedt el szerte a Kárpát-medencében. A Kr. u. 4. század végén tűnt fel Pannonia területén,17 jelenlétük a késő szarmata leletanyagban szintén megfigyelhető.18 A Felső-Tisza vidéken és a Kárpát-medence északi részén feltárt Kr. u. 5. századi településekről is ismertek.19 Használatuk pontos felső időhatára még nem került meghatározásra, de az 5. század vége előtt lehetett, mert a gepida leletanyagban már más tálformákkal találkozunk.20 Andornaktályán előkerültek kisméretű, 9-11 cm peremátmérőjű bikónikus edények is, 15 Részletesen lásd Masek 2014. 16 Vaday 1994.; Masek 2013. 17 OttomAnyi 1996.83., Abb. 3., Typ. 8-12, Abb. 4, Typ. 13,16. 18 Párducz-féle 4-es típus. Párducz 1959.338. 19 Wien-Aspern (Tejral 1985. Abb. 18,4,6.); Veiké Némcice (PeSkar 1983. Abb. 4,6-7.); Nyíregyháza (Pintye 2016.XVI. tábla.); Hernádvécse-Nagy rét (Soós dal 2017.60, Fig. 11.) 20 B. Tóth 2006.79-80, Tat 19. 175
