Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen
ezek meszet tartalmaztak. Az edénytípusok túlnyomó többsége íveltebb vagy laposabb S-profilú, középső és felső harmadban szélesedő fazék volt ( 16. kép 6,8.), kisebb része behúzott peremű tál és tálka ( 16. kép 1,3,4.), melyek formavilága megfelel a finom tálakénak. Ezeken kívül kisméretű fazék- vagy pohárszerű formák és csészék is készültek az anyagból. ( 16. kép 2,3.) A fazekak ritkán díszítettek, általában a vállon beszurkálással és bekarcolt ferde vonalakkal. ( 16. kép 7.) Az I. felület római kori leletanyaga analógiák alapján a Cl a periódustól, a Kr. u. 2. század utolsó évtizedeitől keltezhető. Felső időhatára egyelőre nem határozható meg pontosan, azt a déli felület teljes feldolgozását követően lehet majd tisztázni. Ez a kronológia jól illeszkedik az eddigi adatainkhoz, ugyanis a Marko mann háborúk időszakától kezdve ismerünk j elentősebb számú települést az Északi-középhegység területéről.58 A jelenségek közül a négyszögletes tüzelőhelyek ( 13. kép 2.), a kézzel formált kerámia leletanyagban pedig a bikónikus darabok ( 16. kép 5.) a szomszédos, Kárpát-medencei Przeworsk kultúrkör hatásáról tanúskodnak. Rendkívül érdekes jelenség, hogy Szilvásváradon az eddig azonosított, gyorskorongolt edények szinte kivétel nélkül alföldi szarmata termékeknek tűnnek. A Felső-Tisza vidéki Przeworsk területeken Dacia irányából érkező provinciális hatásra kialakult egy saját edényműves kör, mely a kultúra egyedi formavilágé gyorskorongolt edényeit állította elő.59 A szilvásváradi anyagból idáig azonban Przeworsk eredetű darabok nem kerültek elő, a telep lakossága eddigi adataink alapján szarmata területekről érkezett import edényeket használhatott. A település helyben készült, finom edényei a nyugat-szlovákiai kvád kerámiaanyaggal mutatnak szorosabb kapcsolatot. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Szilvásvárad-Lovaspálya egyike lehet az egyik legtávolabbi, ún. „keleti kvád” lelőhelynek, így kiértékelése új támpontot adhat a Przeworsk-kvád illetve a germán-szarmata határzóna kérdésköréhez. A hun kori megtelepedés A déli, II. felületen egy kora népvándorlás kori, Kr. u. 4-5. századra keltezhető horizont is azonosítható volt. Egyelőre kevés a biztosan ide tartozó jelenség. Közülük kiemelhető az 1570. számú, négyszögletes alaprajzú, észak-déli tájolású épület, melynek tetőszerkezetét középtengelyben leásott oszlopok tartották. A többi hasonló korú jelenség, agyagnyerő hely, kisebb gödrök és tárolóvermek az épület körül kb. 30 m sugarú körben jelentkeztek. (3. kép) A hun kori horizonthoz sorolható jelenségek száma a feldolgozás során valószínűleg növekedni fog, ugyanis több objektum esetében megfigyelhető volt, hogy a kerámia leletanyag keveredett korábbi, római kori töredékekkel. A két időszak jelenségek szerint egyelőre még nem választható szét pontosan. A kerámia leletanyagjaan mindeddig nem jelentkeztek dominánsan a Kr. u. 5. századra jellemző technológiai és formatípusok, mint a Murga-típusú korsók és nagyméretű, bikónikus, vagy S-profilú tálak valamint a besimított díszítés.60 A kistárgyak közt azonban számos olyan darab található, melynem keltezhető korábbra, mint a Kr. u. 4. századvége, és amelyeket egyúj időszakkal, a hun korral hoz összefüggésbe a kutatás. A késő császárkor végének jellemző leletei a kétoldalas és Chernjahov-típusú, többtagú 58 Varsik 2011.222.; Soós-Tankó 2018b. 59 Soós 2016. Fig. 5. 60 Lásd-. Bálint et al. ebben a kötetben. 130
