Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen
húros, aláhajtott lábú fibula. (14. kép 2.) A széles körben, szarmata és germán területen is elterj edt egyszerű fibulatípus használata a Kr. u. 2. század végétől a C2 periódus végéig megfigyelhető, ezen hosszabb időszakon belül azonban pontosabb keltezésük nem lehetséges.51 Szintén a 272. számú épület betöltésében volt egy diszkeden, ívelt hátú, háromtagú agancsfésű. ( 14. kép 3a-b) Hasonló darabok a Kárpát-medence északi térségéből, germán telepekről ismertek, innen terjedtek el a Kárpát-medencei szarmata területek határzónájában is. A fésű analógiái a Kr. u. 2-3. század fordulójától a 4. század végéig voltak használatban.52 A római kori és hun kori leletanyag egy jelenség alapú adatbázisban kerül rögzítésre, mely a kerámiatöredékek technológiai és formai leírását is tartalmazza. A diagnosztikus darabok alapján a minimum edényszám is vizsgálható lesz.53 Az I. felület jelenségeiből előkerült kerámia leletanyag három viszonylag j ól elkülöníthető technológiai csoportba sorolható. A gyorskorongolt töredékek meglepően csekély arányban (alig több mint 3%) kerültek elő, a finom, soványítadan anyagú edények kb. kétharmada szürkére vagy feketére égetett áru, harmada oxidált égetésű volt. A simított vagy kezeletlen felületű, diszkeden tálak, fazekak/gömbös testű edények, hombárok és korsók nem mutatnak eltérést az alföldi szarmata fazekas termékektől. A gyűrűsen megvastagodó vagy enyhén behúzott peremű, félgömbös és tagolt oldalú tálak, kihajló peremű hombárok ( 15. kép 1-3.) analógiái az Alföld északi részéről publikált, Kr. u. 2-3. századi településekről ismertek, mint Kompolt-Kistér vagy Kántorjánosi és Pócspetri.54 A kerámiaedények túlnyomó többségét fazekaskorong nélkül formázták meg. A finom vagy asztali edények (nagyjából 10%) anyagát többé-kevésbé előkészítették, általában kevés szennyező anyag látható törésfelületükben, soványítóanyag használata pedig nem jellemző. Előfordulnak köztük kavicsosabb agyagból készültek is, melyek a durva főzőedényekhez állnak közel. Felületük egyenletesen vagy durván felfényezett, sötétszürkére-feketére égetettek. Összességében egységes agyag- és égetésminőség ezekre az edényekre nem jellemző. A finom edények több mint a fele egységes formájú, behúzott peremű, erősen ívelt vagy kissé kónikusabb oldalú, szűk aljú tál volt. (15. kép 5, 6, 9.) Számottevőnek tekinthető még a fazekak aránya, ezeket egészítette ki néhány kis űrtartalmú tálka és pohár. (15. kép 4,8.) A díszítés ezeken a fényezett edényeken ritka és szinte csak a fazekakra jellemző: finom, ferde kannelúrák, benyomott körök és beszurkálással kialakított minták. ( 15. kép 10.) Egy tál oldalán bepecsételt levél-motívumok láthatóak/15. kép 9.) A félgömbös tálformák a nyugat-szlovákiai kvád területeken voltak elterjedtek a B2/C1 időszaktól a késő császárkorig.55 Az eddig ismert telepek tanúsága szerint az Ipolytól keletre a diszkeden, behúzott peremű tálak aránya megnő, nagy részét teszik ki a finom árunak.56 A fazék díszítése és a finom, fényezett tál levél alakú bepecsételt motívumai szintén kvád környezetben találhatóak a Cl fázistól.57 A durva kerámia enyhén vagy erősen köves anyagú, mely nem soványítóanyag, hanem az agyagban maradt szennyeződés. Direkt soványítás nyomai pár edény esetében figyelhetőek meg 51 Vaday 1989.86,Abb. 15,1-2; Vakulenko 1998.; C0C152014.131. 52 Istvánovits 1990. XXV11.; Gindele 2010. 136-141. Abb. 65-67; Masek2016. 115-116, Fig. 6. 53 Jelen kézirat leadásáig az I. felület római kori leletanyaga került felvételre, az alább megfogalmazott keltezés és kulturális kép a további feldolgozás során módosulhat. 54 Vaday-Horváth 1999.20.tábla,25.tábla33.5.;Masek2012.193-199,222-224, l-2,6-7.ábra. 55 Kolník ef al. 2007. Abb. 21.; Varsik 2011. Abb. 101,Abb. 102, Abb. 105. 56 Párducz-Korek 1958.2.kép4-5,4.kép 1,4,XIII.1.1; KulcsAr2008. 11.kép; Soós-TANKÓ2018b. 57 Varsik 2011.154. Abb. 80, Abb. 101,103, II-III. horizont. 127
