H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Paládi-Kovács Attila: Bakó Ferenc, a népi építészet kutatója

7. kép Kőből épült lakóház, Noszvaj, 1960 (fotó: Bakó Ferenc - D1V Fotóadattár 9941.)

pította, hogy a tégla a palóc térség falvainak többségében csak 1945 után terjedt el, akkor is csak a falvak tehetősebb rétegénél.

Jelentős tanulmányban foglalta össze a kőházak és a barlanglakások tárgykörében folytatott kutatásainak eredményeit. Némileg meglepő, hogy Heves és Borsod népi építkezésében csak a 18. század végén jelent meg a kőfal.63 Egerben a század folyamán kőfaragó céh működött (a kőművesekkel és az ácsokkal közös céh). 1786-ban az egyik földesúr Egerszóláton falkő kitermelésére kőbányát nyittat, de ezt a munkát nem az egri mesterekkel, hanem a meczenzójokkal (mecenzéfi németekkel) végezteti el. Sírokon és Tarnaszentmárián kőfaragó központok alakultak ki a 19. század folyamán. Hitelt érdemlő helyi szájhagyomány szerint a sirokiak a parádi Cifra-istálló építésén dolgozó olaszoktól tanulták el a klasszikus tornácoszlopok faragását. A parasztházak tornácait díszítő tornácoszlopok Sírokon 1889 óta mutathatók ki. A kőoszlopos tornác készítését kb. 1940-ig, mintegy ötven éven át tudta adatolni. A siroki tornácoszlopok a vidék falvaiba, sőt nagyobb távolságra (pl. Hatvan, Fegyvernek, Kazár) is eljutottak. „Elterjedésének az húzott határt, hogy egy másik kőfaragó centrum kisugárzásával találkozott, így nyugaton Gyöngyössolymos, keleten Demjén kőfaragóinak te- * 60

63 Bakó 1978.63.

60