H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Barna Gábor: Bakó Ferencről, a palóc és a csépai kutatásról

keresve. Ismerve a község lakosságának 18. századi eredetét, célszerűnek és tanulságosnak látszott a csépai kutatásokat a palóc kutatás nagyobb keretébe is beilleszteni, s a megszokott és elfogadott kutatási szempontokon túl a palóc kutatás sajátos szempontjait is érvényesíteni. Mindenképpen tanulságosnak tűnt egy 18. századi palórföldi kirajzás népéletének elemző, összehasonlító, s lehetőség szerint történeti aspektusú vizsgálata, hiszen a palóc kutatás keretében még nem került sor hasonló kirajzás vizsgálatára.

1979. április 6-án Csépán tartottunk egy munkamegbeszélést, amelyen részt vett Bakó Ferenc múzeumigazgató, a palóc kutatás vezetője, a Szolnok megyei múzeumi szervezet több munkatársa, a tiszazugi munkaközösség számos tagja, a tervezett tanulmánykötet szerzői gárdája. Ezen a megbeszélésen képviseltették magukat a községi tanácsi és pártszervek, a Kunszentmártoni Járási Hivatal képviselői, hiszen ekkor került sor a kutatás és a publikálás legfontosabb kérdéseinek rögzítésére. Ezt követően szerveztük meg a csépai kutatótáborokat, amelyeknek zökkenőmentes lebonyolításáért köszönet illeti a helyi tanácsi szerveket, név szerint Botka János tanácselnököt és Smuta Kálmán- nét, a Kunszentmártoni Járási Hivatal főmunkatársát, aki egyúttal a tiszakürti alkotótábor vezetője is volt. A tiszazugi munkaközösségnek a csépai kötetben érdekelt tagjai 1979-ben és 1980-ban több alkalommal hosszabb csépai terepmunkán vettek részt. A községet fölkerestük vásár és a Jakab-napi búcsú alkalmával is. A plébániai irattár használatában készségesen segített bennünket Letanóczky Ernő plébános úr. Az adatok értelmezésében, a sajátos csépai kultúra megrajzolásában nagymértékben segítségünkre volt, hogy a környező települések mindegyikét is megismertük korábbi évek kutatásai során.10 (A csépai kutatások máig jelen vannak munkáimban, akár a halottlátó alakjával, akár a sajátos csépai szokás, a halott melletti zsoltározás, vagy éppen a csépai evangélikus szórvánnyal kapcsolatban.11 S nagy élmény volt eljutni a csépai kisnemesek egy részét kibocsátó Nógrád megyei, mai Szlovákiához csatolt Palojta-patak völgyébe és környékére, Ebeckre!12 13)

A kötet tervét fölkarolta Botka János történész barátunk, aki akkor éppen Csépa tanácselnöke volt, később pedig a Szolnok Megyei Levéltár igazgatója lett. Ő írta meg a település történetét néhány évvel korábban,12 könyve a kutatás nélkülözhetetlen társadalomtörténeti alapját nyújtotta. A terepen való mozgásban, informátorok felkeresésében pedig legtöbbet a kiváló önkéntes néprajzi gyűjtő, a többszörös pályadíjnyertes Csetényi Mihályné, Molnár Amália tanárnő és férje, Csetényi Mihály tanár úr segített.

1981 -ben elkészültek a tanulmányok. Minden szerzőnek meg kellett vizsgálni a település beágyazottságát a térség kultúrájába, emellett azonban igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni olyan problémakörökre, amelyek az esetleges palóc kapcsolatok szempontjából érdemesnek tűntek. Ilyen volt a nyelvjárás, a lakosság embertani képe, a történeti tudat. De feladata volt az egyes szerzőknek, hogy ügyelj enek a palócnak tartható jelenségekre a kultúra bármelyik területén, például a táplálkozási kultúrában. Más fejezetek pedig a község alföldi beágyazódását, gazdasági, társadalmi, egyhází/vallási kapcsolathálójának kialakulását vizsgálták. A kutatás idejében a nemesi kiváltságoknak a társadalmi érintkezésben már semmi nyomát nem találtuk, de a privilegizált helyzet emlékét őrizte még az emlékezet.

Bakó Ferenc szakmai tekintélye, a palóc kutatásban betöltött vezető és szervező szerepe sokat segített a kiadás feltételeinek megteremtésében, s a helyi hatóságok támogatásának megszerzésében. A kéziratok nyomdakész formában történő legépelését Bencze Jánosné végezte Debrecenben. A nyomdai munkálatok a szolnoki múzeum ún. rotaprint sokszorosítóján készültek. Az elkészült tanulmányok lektorálásába is bekapcsolódott Bakó Ferenc is, Balassa Iván, Bodó Sándor, Borsai Ilona, Imre Samu, Gyenis Gyula, Ujváry Zoltán és Varga Gyula társaságában. A kötet előszavát szintén

10 A kutatás történetét lásd Barn a 1982.567-568.

11 Barna 1982.199-212.; Barna 2018. (Sajtó alatt); Csák 2017.

12 B a RN a 1996.41 -44.

13 Botka 1977.

44