H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Barna Gábor: Bakó Ferencről, a palóc és a csépai kutatásról
Barna Gábor BAKÓ FERENCRŐL, A PALÓC ÉS A CSÉPAI KUTATÁSRÓL Érettségiző fiatalember voltam, amikor 1968-ban Szolnokon, a Damjanich Múzeumban részt vehettem egy tanácskozáson, ami a palóc kutatást készítette elő. Itt találkoztam először Bakó Ferenccel, Barabás Jenővel és több más kutatóval, a hazai néprajz akkori derékhadával. Majd hamarosan a szolnoki kapcsolatokon keresztül hozzájutatottam a Módszerek és feladatok. (Palóc tanácskozás Egerben.) Palóc kutatás. Módszertani Közlemények I. Eger, 1968. című kötethez, amit akkor és a későbbi években elég sűrűn forgattam és sokat tanultam belőle: szemléletet és valóban módszerességet is.1 Ebben az időben nem gondoltam arra, hogy hamarosan magam is aktív résztvevője leszek a palóc kutatásnak. A több megyét összefogó palóc kutatásnak Szolnok megye úgy volt részese, hogy a palóc kirajzások részben ajászságon keresztül, de közvetlenül is, erősen érintették. Ennek társadalmi, még inkább kulturális vetületéről pedig már korábban sokat hallottam Diószegi Vilmostól, akit a „palóc etnokulturális specifikumnak” tartott markoláb utáni kutatásában2 szerencsém volt 1967-ben Kun- szentmártonban, Szelevényen és Csépán kísérgetni. A szolnoki tanácskozáson, a Diószegi Vilmossal - akkor nekem Vilmos bácsival - folytatott beszélgetések kapcsán fölismerhettem, hogy milyen körültekintő, sokoldalú elméleti és módszertani előkészítést igényel egy ilyen terepkutatás. Láttam és hallottam az érvek és ellenérvek összecsapását, de azt is, hogy könnyebb volt talán az elméleti és módszertani lehetőségeken, buktatókon, nehézségeken gondolkodni, mint végigjárni a hatalmas, palócnak mondott terület kijelölt településeit és a terepen, az élő kultúrában vagy az emlékezetben megtalálni a táji kultúrára jellemző és sajátságos jegyeket. A szolnoki tanácskozás olyan emléket hagyott bennem, hogy a gondos és alapos helyi szervező, Bakó Ferenc kicsit ki van szolgáltatva az egyetemi tanszékek (akkor még csak a budapesti és a debreceni), a Néprajzi Múzeum, valamint az MTA Néprajzi Kutatócsoport szakmai erejének. Bakó Ferencről azután Édesapámtól megtudtam, hogy iskolatársak voltak az egri ciszterci gimnáziumban, s két évvel Édesapám alatt járt. Sőt, azt is, hogy akkor még Heizer Ferencnek hívták. A szolnoki megbeszélést pedig már a Szabó László által vezetett jászdózsai kutatás követte. Ennek szervezésébe csak részben folytam bele annak révén, hogy az akkori jászdózsai plébános, Bolya Ferenc (1948-1987 között jászdózsai plébános) szintén az egri cisztercieknél végzett, jó barátja volt Édesapámnak. Sok segítséget kaptunk így a plébániától a terepkutatás nyári heteiben. A jászdózsai kötet azután 1973-ban meg is jelent a Palóckutatás. Tematikus és lokális monográfiák sorozatának első köteteként.3 Ebben a lakodalomról szóló fejezetet írtam.4 5 E munkát azután egyetemista éveim alatt tovább folytattam, kisebb részben palócföldi terepmunkák, nagyobb részt pedig a szakirodalom, elsősorban Bakó Ferenc lakodalmas kutatásai alapján. Ebből született meg a palóc kutatás szemléletében fogant diákköri dolgozatom, A jiísz és palóc lakodalmi szokások összehasonlítása. Kísérlet a jász etnikum körülhatárolására a népszokások területén című diákköri dolgozatom,' amivel az 1970. évi 1 Módszerek és feladatuk. (Palóc tanácskozás Egerben.) Palóc kutatás. Módszertani Közlemények I. Eger, 1968. 2 Diószegi 1968.217-251. 3 Szabó 1974. 4 Barna 1974a. 153-196. 5 Barna 1974b. 73-86. 41
