H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva
tihanyi barátlakások, ezek anyaga a többinél jóval keményebb bazalt, ami csaknem ezer évig megtartotta formáját. A Bükk hegység riolit-tufába vájt építményei alig 200 évre tekinthetnek vissza. A két világháború között a Bükk vidékének 17 településén csaknem ezer barlanglakást tartottak nyilván, és bennük mintegy 5000 ember élt. A falukutató irodalom egyéb szociális kérdések mellett ezt is az ország nyilvánossága elé tárta, aminek eredményeként felszámolásuk is elkezdődött. A jelenleg még funkcionáló néhány pinceházban öregek laknak, pincének vagy hétvégi háznak használják őket és műemléki, múzeumi megőrzésükre is történtek lépések. A lakások neve pinceház, kőház, vagy kőlyuk, anyaguk ezen a tájon leginkább riolit tufa, formájuk, alaprajzi elrendezésük pedig változatos. Ajtajuk többnyire a kőzet függőlegesre levágott falán látható, és az első helyiséghez vagy befelé, vagy oldalt csatlakoznak a többiek, de arra is van példa, hogy a homlokzatról minden helyiségnek külön bejárata van. A konyhához, szobához gyakran borospince és istálló tartozik, amiből az következik, hogy barlanglakásban egykor nemcsak a legszegényebbek laktak. Noszvajon és Szomolyán homlokzatukat az élő kőzetből kifaragott tornác védi, hasonlóan a föld fölé épített u.n. fennálló házakhoz. A barlanglakás a Kárpát-medence népi építkezésének sajátos formája, ami nem csupán egy alacsonyabb társadalmi szint és a műszaki elmaradottság egyik kifejeződése, hanem egy sajátos kultúra emléke, ami nálunk és a tőlünk keletre, délebbre fekvő területeken egykor a mainál nagyobb jelentőségű volt. megjegyzés: egyes kutatók szerint Afrika földrész is, a pun nyelven afrá-nak mondott lakóüregekről kapta nevét, a római birodalom terjeszkedése folyamán. Ehhez az övezethez tartoznak az európai barlanglakások is, többek között a Kárpát-medence területén. (1984) Tanácskozás a népi építészet emlékeinek védelméről A műemlékek védelmével foglalkozó nyári egyetemnek immár 15 éve Eger városa ad helyet. Az idén az előadások a népi, a néprajzi emlékek kérdéseit tűzték napirendre nemcsak hazai vonatkozásban, hanem szélesebb európai kitekintéssel is. Az előadók mellett a hallgatók nagyobb része is külföldiekből állt, a kurzus korábbi évfolyamai révén ugyanis a műemlékvédelem nemzetközi fóruma alakult itt ki, s ezt az UNESCO is a tapasztalatcsere, a továbbképzés egyik jelentős intézményének tekinti. Az elhangzott előadásokból több a népi építészet történeti hátterével, jelen helyzetével és alkalmazásával foglalkozott. Különösen fontosnak bizonyult a nemzeti és népi fogalmának, összefüggéseinek kérdése, a társadalmi osztályokhoz fűződő hagyományok - formák, díszítőelemek - egymásra hatásának folyamata. A népi tradíció alkalmazásának romantikus és szecessziós példái után a kérdésre napjainkban is születnek válaszok különböző eredményekkel és fogadtatással. A témák egy másik fontos csoportja a védelem tudományos előkészítése volt. Az OMF évtizedek munkájával felmérte hazánk népi építészeti emlékeit, hogy belőlük kiválassza a védelemre érdemes épületeket. A védelmet megelőző dokumentáció példájaként mutatták be Vargha László építész-etnográfus hagyatékát, a több ezer dokumentumot - felmérési rajzot, fényképet, leírást - tartalmazó gyűjteményt, amely a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban áll a kutatók, építészek rendelkezésére. Más előadások a műemlékfajtákat mutatták be, így a népi és a magas építészet határterületén a fatornyokat a Tiszaháton, vagy a templomi, festett kazettás mennyezeteket a Dél-Dunántúlon. Mindkettő legrégibb és legszebb példái azonban Erdélyben és a mai Magyarország északkeleti részén díszítik a református templomokat. A műemlékvédelem idejében felfigyelt a sírjelek, a síremlék tudományos és művészeti értékeire, azért egyes temetőket már védelemben részesített. Ilyen a szatmárcsekei, ócsai, vagy balatonudvari temető, de a sírjelek védelme koránt sem tekinthető befejezettnek. 188
