H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Bakó Zsuzsanna: Emlékeim édesapámról
ink: barátok, ismerősök, falusi bácsik - főként adatközlők -, de sokan jöttek félig hivatalosan, félig barátilag: írók, költők, festők, zenészek, színészek, politikusok. Magyarok és külföldiek egyaránt. Én igyekeztem ezeken részt venni, mert fantasztikus élmény volt ilyen sokféle emberrel találkozni - emberismeret szerzésében ez volt a legjobb iskola. (12-13. kép) Édesapám szeretettel és szívesen foglalkozott a vendégekkel, bár ezek a beszélgetések többnyire munka után, vagy hétvégén voltak, de hát neki ez is a munka szerves része volt. Nagy hasznát vette a nyelvtudásának, hiszen németül, franciául és angol nyelven jól beszélt, így utólag látván, a vendégekkel való foglalkozás egy része voltaképpen a pihenés egyik fajtája volt számára. Szakmai tevékenységének fontos részét képezték a külföldi tanulmányutak is, amelyek a 60-as évek végétől kezdve - eleinte ritkábban, később egyre gyakrabban -fordultak elő. Nekem ezekről kevesebb emlékem van, mivel a fotókat és az egyéb dokumentumokat valószínűleg a múzeumnak adta. Sajnos nagyon keveset mesélt, és egyébként sem volt túlságosan bőbeszédű. Izgatott kérdéseinkre, hogy „na mi történt veled, mesélj” többnyire az volt a válasz, hogy semmi különös, nagyon jó volt. Majd, úgy fél év múlva megkérdezte, hogy „meséltem nektek, ki mindenkivel találkoztam Rómában?” - és nemleges válaszunkra akkor mesélt egykét dolgot, de nem vitte túlzásba. Ennek persze az egyik oka az lehetett, hogy - ezek szakmai utak lévén - számunkra talán valóban nem voltak érdekesek, legalábbis ő úgy gondolta. Egy két útjára azért emlékszem, amelyekről néhány fotó is került hozzám. Volt Hollandiában, majd volt Kanadában egy kiállítással, amelynek emlékeit örökítette meg többek között a Kanadai magyarok c. könyve. Volt Finnországban, a testvérvárosi program keretében, emlékeim szerint Turkuban egy egri hivatalos küldöttség résztvevőjeként. Oda kivételesem Édesanyám is elkísérte, így erről már többet hallottam, de azt is inkább Anyukámtól. Olaszországban többször is megfordult, de ezen utazások többsége magán út volt, az egyik Szicíliába, mivel Ameriká15. kép Tanulmányúton Londonban, 1970 körül 16. kép Bakó Ferenc unokatestvérével, Knittel Klárával Amerika és Kanada határán, 1979 165
