H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Földi Viktória: „ha Kanadát óhajtják, azt Magyarországon is el lehet érni...” Egy palóc település árucsere kapcsolata a két világháború között

Lakókörülményeikről keveset tudunk. „Majd küldök én is fényképet a házunkról már szépen ki van festve kívülről csak láthatnád mijén szépen berendeszkedve tudom teis örülnél neki csak megérhetnéd teis hogy egy kis othonod lehetne." (4)

Mária és Balázs más falubelinek is próbáltak segíteni a kanadai kiköltözésben: „Gazsinak mond- megha találkozik máté lajosal mongya meg neki hogy a bevándorlás megszerzéséről sosem lehet egy farmer már a farmja felét is az öcsére irata mégse tugya kihozatni pedig már az ilető inén ment haza próbálkozón othon ha valahogy megtudnáteni és gázsi a száját se tács(?) mert nem létezik. " (2) A II. világháború kezdete előtt testvérüket, Gáspárt próbálták Kanadába kivinni: „Gazsi itvolna sémié nem banék ötröktán viszik még jó hogy nincs othon próbálta dezső kihozatni de egyáltalán nem lehet gondoltuk Beligiumbol talán de bevándorlást egyáltalán nem adnak.” (7) Az 1938. március 5-i levélben egy idősebb egyedülálló női családtag kivándorlásáról is szó esik, aki egyben pelyhet is vitt volna magával. „Szerettem volna ha Erzsu ángyom hozta volna nem törtvolna úgy össze meg bisztosab is letvona ha esetleg még othonvan és ő hoza mondmegneki hogy kéznél hoza aszthiszem ideátfogunk találkozni és nemsoká spekuláljon mert othon fogrekedni mert..." (7) A gondolat folytatása hiányzik, mivel a tintát lekaparták a levélpapírról.

A források szerint a Nádasdi család tagjai nem tervezték a külhonban való letelepülést. Az itthoni életkörülményükről a következők derültek ki: „Kedves testvér ara kérlek anyához légyjó és segícs neki mindenbe hiszen tudod hogy őis jó volt mi hozánk keservesen nevelt benüket sokat meg könyezet benünket amikor mások bántotak ide oda taszitotak nagyon sokat eszembe jutnak de híjába a sors igen mesze dobot tőlük node majd a sors idővel ha most hamarosan nemis meglátjuk egymást csak a bánya 3-4 napot dolgozna mostanhoz egy évre haza menénk deha Így megy nemtudom mikor lesz belőle valami." (3)

A hagyatéki levelek alapján a két család Kanadában élte le életét.

A levelek formai sajátosságai, gyakoriságuk

A tárgyalt két világháború közötti időszak a kitelepülést követő évek első fennmaradt levelei. Minden bizonnyal a testvérek közötti levélváltás már korábban is megtörtént, így az ismert elbeszélések alapján egy folyamat részébe láthatunk bele. A levelek feladója minden esetben Nádasdi Mária, Mari. A címzett Fodor Mártonné, akit „Kedves testvérkém" (4), „Kedves Testvér", „Drága testvér” (10) és „Kedves Hugoml" (11) megszólítással illet.

A levelek ritkaságának okát saját hanyagságában látja: „Ne haragudj, hogy így elmaradtam a válasszal nem tehetek róla hogy enyire hanyag vagyok mert időm felől mán rég írhatam volna.” (4) „Ne haragudj hogy leveledre ijen későn válaszolok hidel lesetudom írni hogy mijen nehezen tudok az íráshoz fogni bármit megtenék csak írni nekéne de azér azt szeretném ha én minden nap kapnék. ” (6) A legtöbb esetben a Magyarországra érkezett csomagok elosztása a levelek tárgya, vagy a családban lévő betegségek utáni gyors érdeklődés. A levelek kézbesítése két hetet vett igénybe, a csomagok 3-4 nappal korábban érkeztek.

1938. márciusában a világháború kitörésének veszélyét már érezték, tartottak tőle, hogy nem tudnak a jövőben csomagokat küldeni. „Mán ától félek minden pilanatban kiüt a háború és nem tudok sémit küldeni.” (7) A következő levél 1939. október 14-én datált: „szerettem volna egykis csomagot küldeni az őszjolyamán de aligha lesz belőle valami az átkozotháboru mindent meggátol az embernek minden tá vét keresztül háza... ” (10). A vizsgált időszak utolsó levele 1940. január 5-én keltezett, mely már a háború miatti kilátástalan helyzetet mutatja be: „Lehet hogy a jövőbe nemlesz alkalmam a levél írásra amijen a maihelyzet, nagyon zavaros világban élünk, tehát ugygondoltam ódig Írok pársoti amiglehet." (11) Az ismert hagyaték kronológiai sorrendjében a következő levél 1946. február 5-én, a II. világháború lezárását követően érkezett Rozi részére: „Megkapom a nehezen várt levelet óh de hosszú is volt várakozni mostmár megnyugodnék ha szegények is vagytok valahogy majdcsak meglesztek fő az hogy éltek.’’ A jelen tanulmány részét nem képezik a további levelek, de mindenkép megjegyzendő, hogy a levelek száma megsokszorozódik. 1946-ban 11 levél érkezett, amelyben az édesanya betegsége, a háború utáni nehéz gazdasági helyzet miatti nélkülözések tárgyi javakkal való segítése és a családban bekövetkezett elhalálozások miatti tulajdonjogok gyakorlásának kérdésköre állt. 116