H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Pataki Katalin: A feloszlatott koldulórendi kolostorok berendezésének újraelosztása II. József idején.A hatvani kapucinus kolostor javainak sorsa

Az elosztási jegyzékben hét áldozó kendőt is feltüntettek (Komunion Tüchel), ezeknek azonban nincs megfelelője az eredeti inventáriumban.93 Elírás következménye lehetett, hogy a leltárkönyvben összeírt négy kehelyfedő helyett negyven darab kiosztásával kalkulált a provinciális. A házfőnökök kérvényei a tartományfőnök jegyzékének szókincsét és darabszámait ismételték, bár a budai gvárdián az áldozókendőkből neki szánt négy darabot nem említette, míg kehelykendőből (purifikatorium) - ami az előbbihez hasonló, egyszerű vászonkendő lehetett - négy darabbal többet igényelt.94

A templom inventáriumában hatvan miseruha - 57 kazula, egy pluviálé és két dalmatika - került összeírásra, melyekhez többnyire megfelelő színű és anyagú kehelykendő is tartozott.95 A tartományfőnök 1787. július 26-án készített tervezete szerint ezek közül 38 darabot szántak a tokaji, tatai, besnyői és budai kolostoroknak, és további 22 kazulát tüntettek fel a jegyzék végén, amelyeket — 2 hosszú vélum, számos oltárpárna, mécses és oltárcsengő kíséretében - a feloszlató biztosok révén a letéti hivatalnak adtak át. A megmaradó kolostoroknak szánt 38 miseruhából tizenhét (beleértve a dalmatikát és pluviálét is) jutott a budai, hét a besnyői, öt a tatai és kilenc a tokaji rendháznak.96 A házfőnökök augusztusban leadott kérvényei a tartományfőnök jegyzékénél valamivel részletesebb leírást adnak a kívánt miseruhákról, de azok azonosítása a leltár tételeivel így is csak korlátozott mértékben lehetséges.97 Figyelemre méltó azonban, hogy a tokaji kolostor gvárdiánja a neki szánt kilenc helyett csak nyolc miseruhát kérvényezett, amivel valószínűleg a provinciális egy számítási hibáját korrigálta: a letéti hivatal 1788 elején készített jegyzéke alapján ugyanis a szerzetesek végül 22 helyett 23 miseruhát adtak át. Az Egyházi Bizottság 1787. december 29-én tartott ülésén — amikor a templomépület, a pince és a kolostorkert további hasznosításával is foglalkoztak - megküldte a Hatvanból beérkezett nemesfém tárgyak és egyéb templomi felsze- relésekjegyzékét a Templomi Tárgyak Letéti Hivatalának.98 A szóban forgó lista sajnos nem maradt fenn az ügyirathoz csatolva, 1788. január 26-án azonban készült egy újabb jegyzék, amikor is a hatvani kolostorból beérkezett tárgyak értékét Johann Mathias Reth ezüstműves és Franz Kutlwascher vízivárosi templomszolga és szabómester99 újrabecsülték és a régi érték mellett az újat is feltüntették. Ez a jegyzék a legrészletesebb leírás azokról a tárgyakról, amelyek a letéti hivatalhoz kerültek. Eszerint egy cibórium, egy úrmutató, hat kehely, két nagyobb vélum, 23(!) miseruha, 14 oltárpárna és kilenc oltárcsengő egészen bizonyosan

voltak, amelyek megkülönböztetését a különféle, egyidejűleg használt elnevezések (Chorrock, Rochett, superpelliceum) és azok jelentésbeli árnyalatkülönbségei is megnehezítették. Braun 1912.201-203.

93 Az áldozáskor az áldozó álla alá tartott vagy az áldozórácsra terített kendő, amely az esetlegesen lehulló ostyát, ostyadarabokat fogta fel. Braun 1912.90-99., 103-108,267-268.

94 MNLOLC72 1787F 173.p. 19,20,21,22.

95 Ezen kívül a templom paramentumai között vettek még leltárba egy fekete szemfedőt (Bahrtuch), 8 cíbóriumkendőt (Ziborienmanterl) és három, nemesebb anyagokból készült (Tájét, Atlas) vélumot. Ezekről a további feljegyzések nem tesznek említést. MNL OL C 103 - kapucinus kolostorok - Hatvan - Ausweis Nro 8. Aller in der Kirchen der den 4,en April 787 aufgehobenen Kapuziner Kloster zu Hatvan in Hevesser Komitat Vorgefundenen Kirchen Aparamenten und Requisiten.

96 MNL OL C 72 1787. F 539. p. 1.

97 MNL OL C 72 1787/88 F 173. p. 19,20,21.

98 MNL OL C 72 1787 F 539. p. 10.

99 Ok minden, a letéti hivatalba érkező szállítmánynál jelen voltak, és újrabecsülték a tárgyakat. Mesterségbeli tudásuk mellett egyházi tevékenységük is szerepet játszhatott abban, hogy őket választották erre a feladatra: Reth Buda városi templomának kurátora (Festunger Stadt Pfarr Kirche Curator) volt, míg Kutlwascher - feltehetőleg ugyanott - templomi szolgaként (Kirchen Diener) tevékenykedett. Velladics 2004.225-226.

384