H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
H. Szilasi ÁGOTA: Múzeum, mint menedék. Noszvaj község egykori középkori temploma festett kazettás famennyezete és a műemlékvédelem
A szakemberek jelentéseikben kívánatosnak tartották a mennyezet megőrzéséről való gondoskodást, s végül is a Műemlékbizottság úgy határozott, hogy maradjon a helyén12 és kerüljön felújításra.13 Intermezzo A noszvaji templomban lévő, de sok más magyar sylű famennyezet és templomi festett berendezés irányában megmutatkozó figyelem annak a századfordulón kialakuló archeológiái, történeti, művészettörténeti szemléletnek volt az eredménye, amely a 17-19. századi egyéb, a vidéken élő nép által készített artef akt14-okát általánosan övezte. Mindez részét képezte úgy a kialakuló műemlékvédelemnek, mint a szecesszió művészetét is tápláló ornamentika-kutatáson alapuló, az újonnan felfedezett népművészetre épülő népi iparművészetet és háziipart serkenteni kívánó hivatalos kezdeményezésnek, mely a modem művészet és nemzeti princípiumot rejtő népművészet egységének megteremtésében látta a nemzeti önállósodás, a nemzeti identitás erősítésének, vagy akár a modern polgári nemzet megszületésének lehetőségét15 — tiszta forrását. A kormányzati szintű programmá emelkedett paraszti háziipar - mint nemzeti ipar — fölkarolása a lakosság kereseti viszonyait is javítani kívánta, és némileg javította is. Bár a szervezett tanfolyamok és bemutatók olykor szinte teljesen kiforgatták eredeti állapotukból egy-egy vidék még élő népművészetét, ugyanakkor az 1870-es évekre megteremtette a megörökítés, a megőrzés igényét is. Nemcsak a budapesti Néprajzi Múzeum jogelődje, hanem sok vidéki múzeum néprajzi gyűjteménye született meg ekkor. A folyamat kicsúcsosodása az ezredéves kiállításra elkészült, az európai muzeológia történetében is méltán számon tartott „Néprajzi Falu” felépítése, illetve az 1900-as Párizsi Világkiállítás magyar pavilonjai (kiemelten a textil és lakáskultúra termékeit bemutató)16 volt - melyben a népi ornamentikával kapcsolatos, az 1870-es évektől egyre erősebben hangoztatott őstörténeti érvek és az ezer éves etnikus önazonosságtudat nyilvánult meg. Felvetődött tehát a kérdés, lehet-e a nép díszes használati és reprezentációs tárgyait a magasművészet rangjára felemelni, s választ kerestetett arra is, milyen helyet foglalnak el a művészet egyetemes fejlődésében? A maguk egyediségében értékesek-e, vagy mint a nemzeti díszítőművészet hagyományhordozói? Meg kell-e őket őrizni - esetleg külön múzeumot felállítva - a társadalom egésze számára?17 Ezeknek a kérdéseknek, az etnikus tartalmak 12 Szőnyi 1928.17. 13 A Forster Központ vonatkozó adatai (tervtárban, fotótárban, adattárban) a hosszasan elnyúló kutatásom ideje alatt elérhetetlenek voltak, a fontos iratokhoz, fotókhoz nem lehetett hozzájutni. így másodlagos adatokból, korábbi kutatások eredményeiből és a noszvaji hitközség szűkszavú és műemléki ismeretet, műemléki azonosulást még nem mutató bejegyzéseiből lehet most összeállítani az események sorát. A Dobó István Vármúzeum iparművészeti gyűjteményében és egyben állandó kiállításában szereplő mű-együttesről szóló tanulmányt azonban mindenképpen Petercsák Tivadar néprajzkutató jubileumi kötetébe szántam, azért is, mert a kutatás aktualitását a reformáció 500 éves évfordulója csak tovább fokozta. A műemlékekre vonatkozó felhalmozott országos adatbázis ismételt kutathatóságánakidőpontja bizonytalan, így jelen kutatás csak a jövőben tehető teljessé, de már az eddig összegyűjtött információkból is látható, hogy valószínűleg kiegészítésre szorul majd. 14 Sinkó Katalin által használt összefoglaló kifejezés, általában műalkotás, lelet, ereklye jelentéssel. Sinkó 2012.242. 15 Bővebben lásd Bellák 1986.21 -26.; A19. századvégi kutatók népművészt-iparművészt kapcsolatáról szóló elméleti fejtegetéseit összegyűjtötte Kresz-Szabolcsi 1973. A kötet bevezetőjében Szabolcsi Hedvig írja: „Elődeink nézeteit szükségszerűen túlhaladta azóta a kutatás, nézeteik, írásaik olykor naivnak is hatnak ma már. De a kezdeti korszak széleskörű ismeretanyaga, az írásaikban megnyilvánuló tudásszint, álláspontjuk és vitáik iránya tudománytörténeti és forrásértékű." 16 Fittler-Györgyi 1900. 17 Sinkó 2012.242. 224
