H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Tóvári Judit: Vidéki város és polgári művelődés a dualizmus idején
A Kaszinó egyébként a továbbiakban is mindig lojális volt izraelita tagjaival szemben, akik 1885-ben a tagság több mint 10%-át alkották.20 Kiállt tagjai mellett, amikor a Függetlenség cimű lap ugyanebben az évben támadást intézett a zsidók ellen. A város ügyei leginkább a Kaszinóban és nem a tanácsteremben dőltek el. A számadatok és az arányok értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az értelmiség jobban érdekelt a gazdaságban, mint az eredeti foglalkozása szerinti jövedelemszerzésben, ilyen értelemben közelebb állt a vállalkozó birtokos polgársághoz, amelynek körében a kereskedők számszerűit és vagyon tekintetében is fölényben voltak az iparosokkal szemben. Ezen kívül az értelmiség soraiban a részvénytársasági - elsősorban pénzintézeti - vezetők szerteágazó gazdasági kapcsolataik révén nagyobb súllyal bírtak, mint a szabadfoglalkozású értelmiség gazdasági téren kevésbé aktív tagjai, például az orvosok. A Kaszinó tagjainak társadalmi összetételéből, illetve a tagok gazdasági érdekeltségeiből egyenes úton következtek a túlnyomó kereskedelmi érdektől meghatározott politikai állásfoglalásaik is. Az alapvetően szabadelvű, majd munkapárti politikát folytató kaszinói tagság között a politikai árnyalatokat a vámtarifák vagy a szeszadó emelése körüli viharok jelentették, mert a közös vámterület fenntartásában túlnyomórészt egyetértettek. A miskolci Kaszinó örök problémája, hogy kevés a vidéki tag. Míg 1885-ben a 189 miskolci tag mellett 51a vidéki tagok száma, addig 1893-ban már csak 41, ők is kizárólag a vármegye földbirtokos családjaiból, és egy sem volt a járásokban működő állami tisztviselőkből.21 Lichtenstein József a. közöny okát a pár évvel korábban létesített „Gentry Klub”- ban vélte felfedezni,22 amit a vidéki földbirtokosok inkább kedveltek, mint a miskolci Kaszinót. A másik ok, hogy a vidéki tagok többnyire csak a megyegyűlések idejére mentek a megyeszékhelyre, ahol nem töltöttek sok időt. Ez arra indította a Kaszinó vezetőségét, hogy töröljék el a felvételi és be- írási díjakat, csak a tagdíj maradjon, az is differenciálva helybeli és vidéki tagok szerint.23 Bár Lichtenstein József „nem képviseltetett társadalmi osztályok”-ról beszélt, ez azért mégsem jelentett a társadalom minden rétege számára felvételi lehetőséget, ezt nem is gondolta senki sem akkor, sem később. A Kaszinó társadalmi elkülönülésének olyan külsőségei is voltak, hogy a város egyetlen nagy, parkosított, fákkal beültetett sétaterén, a Népkertben működő Vigadó két teraszt tartott fenn, az egyik a nagyközönségé, a másik a Kaszinó tagjaié, ez utóbbi nyáron teniszpályával, télen korcsolyapályával. Széchenyi István elveit vallotta magáénak a Kaszinóból 1837-ben kivált kilenc iparos is, akik maguk köré szervezve még 37 tagot, megalakították a miskolci Polgáregyletet,24 25 kezdetben kizárólag segélyezési céllal, ami a gyakori tűzeseteket és árvizeket tekintve valóban közcélokat szolgált. Vezetőségét 1845-ig kizárólag mesteremberekből és egyházi személyekből választották, mert bennük látták az egyesület eredeti, jótékonysági és közművelő céljainak teljesítését. Később ezt a pontot a polgári jogegyenlőség elvére hivatkozva törölték az alapszabályból, amelyben kijelentették, hogy „ezen egyesületnek semmiféle ármányos, úgynevezett politkai célzata nincsen."1^ Az alakulás szép és nemes eszméje, amelyek közül a közművelődési jelleg mindig 20 Váncza 1885.79-81. 21 Lichtenstein 1893. január 27.3. 22 Uo. 23 Nemzeti Kaszinó 1893.3. 24 Miskolczi Polgári Egyesület 1838.189-190. 25 A miskolczi Polgár-egylet alapszabályai 1868. 86
