H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Tóvári Judit: Vidéki város és polgári művelődés a dualizmus idején

város újjáépítését törvény biztosította, Miskolcon a környék könyöradományaiból indult újra az élet, amely a további évtizedekben kizárólag a gazdaságra koncentrált. Még 1908-ban is így jellemzi a város szellemi életét az Ellenzék, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt lapja: „Az úgynevezett intellectuellek bizony nagyon kevés számban találhatók Miskolcon. (...) van virágzó kereskedelmünk, kincses tárháza vagyunk a mezőgazdasági termelésnek, a Hegyalját legyűri szőlőkivitelünk... Vannak (...) kiváló, közgazdasági téren babérokat arató lángelméink, elsőrangú pénzembereink, akik Kornfelddel vetekszenek (...) Vannak kiválóan egyoldalúan képzett helyi nagyságaink, akikből minden kitelik, csak egy nem: nyugati ízlés, a kultúrember művészetéhsége, mely életszükséglete a külföldi nagy városokfinomodottgondolkozású emberének. Nálunk senki sem táplál művészeti, irodalmi igényeket.”'2'

Az alatt a közel hat évtized alatt, amíg 1852-től vajúdott a színház városi kezelésbe adása, a Színház Rt. igazgató választmányába kizárólag a városi képviselőtestület virilis tagjainak szűk köre került, gyógyszerészek, orvosok, ügyvédek, azok, akik a közgyűléseken is diktáltak és akik - mint Szabó Gyula gyógyszerész, Bizony Tamás ügyvéd, Vay Béla megyei főispán - családjukban tovább örökítették e pozíciót is. Ott voltak a vezetőségben a nagyhatalmú Csáthy Szabó István és Rácz György gyógyszerészek, de ott volt a mindenkori polgármester és Horváth Lajos ügyvéd, országgyűlési képviselő is. A felügyelő bizottság pedig a miskolci elit jeleseiből - Radvány István, Koós Soma, Lichtenstein László - állt össze. Az igazgató választmányi ülések fennmaradt jegyzőkönyveiben 58 év alatt egyetlen egyszer van nyoma, hogy a szerződött színigazgató munkáját tartalmilag is megvizsgálták.13 14 Szerződéskötés előtt gondosan tanulmányozták viszont a pályázók vagyoni helyzetét, és kíméletlenül behajtották hátralékaikat. Ha anyagi érdekeik úgy kívánták, cirkuszi előadásokra adták bérbe a színházat.15 1885-ben létrejött ugyan egy színpártoló egyesület, de a színházat az is kizárólag csak gazdaságilag „pártolta”, a művészethez nem volt semmi köze.

Egy-két értelmiségi akadt, akik változtatni szerettek volna a város szellemi arculatán. Gencsi Soma ügyvéd 1890-ben felvetette a polgármesternek egy, az aradi mintájára létesítendő közművelődési egyesület tervét, amely felkarolta volna az irodalmi és művészeti törekvéseket. A polgármester ugyan nem lelkesedett az ötletért, a közművelődési egyesület végül 1893-ban huszonöt taggal mégis megalakult, és hat év múlva jutott el oda, hogy irodalmi, általános közművelődési, könyvtári, zenei és múzeumi szakosztályai is működtek. Amikor már országos hírnévre is szert tett és a kultuszkormányzat érdeklődését is felkeltette, új vezetőséget kapott, amelyhez így már a virilisekből álló polgármesteri klikk szűk köre is adta a nevét, és lett két elnöke, az egyik Tarnay Gyula vármegyei alispán, a másik pedig apósa, Soltész Nagy Kálmán polgármester. Igazgatóvá a vármegyei főügyész-helyettes, Bulyovszky Gusztáv lett, aki egyúttal a színház és a Nemzeti Kaszinó igazgatója is volt, a színházigazgatást pedig apósától, Szabó Gyula gyógyszerésztől örökölte. Az egyesület Balogh Bertalan vasúti tisztviselő főtitkársága alatt az ország legelső kultúregyesületei közé emelkedett. Szabadegyetemek, a munkásgimnázium, a szimfonikus zenekar szervezésével a művelődés addig ismeretlen lehetőségeit nyitotta meg Miskolcon. Neve annyira egybeforrt a közművelődés eszméjével, hogy lemondását a Pester Lloyd 1916. márciusi száma

13 Ellenzék [Szerkesztőség] 1908. szeptember 24.4.

14 MNL BAZ L Vili. 701. A miskolci Nemzeti Színház iratai.

15 Uo. Választmányi ülés jegyzőkönyve 1888. március 1.

83