H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Bodnár Mónika: Filkeháza népessége az anyakönyvi kutatások tükrében (1783-1825)

án történt. Az 1790 előtti években a házasságkötések egymás után vannak bejegyezve éves bontásban, a pontos időpont megadása nélkül. A pontos időpontot (hónapot és napot) csak 1790-től vezették be. A házassági bejegyzések esetében a házasuló felek illetőségét is csak elvétve j elölték, így nem lehet tudni, hogy melyik vonatkozik Filkeházára.

1783-1825 között 231 házassági bejegyzést találunk, ami átlagban 5-6 házasságkötést jelent évente. Ha ebből leszámítjuk azt a 28-at, melynek nem ismerjük a pontos időpontját, kiderül, hogy a fennmaradó 203 házasságkötés nagy többségére, közel háromnegyedére a farsangi időszakban, azon belül is elsősorban február hónapban került sor. A farsangot követő és húsvétot megelőző nagyböjti időszakban, illetve a karácsonyt megelőző adventi böjti időszakban nem kötöttek házasságot, ezzel magyarázható, hogy márciusban alig néhány, decemberben pedig egyetlen házasság sem köttetett. A márciusban kötött öt házasság közül kettő Húshagyókedd előtti hétfői napon köttetett, tehát még a farsangi időszakra

1. ábra A házasságkötések ideje hónapok szerint (1783-1825)

november

december

0,0%

október

3,4%

szeptember

3,0%

augusztus

2,0%

július

1,0%

június

1.5%

május

2,5%

április

3,0%

március

2.5%

január

16,7%

vasárnap

56,9%

hétfő

15,3%

kedd

7,9%

szerda

4,5%

csütörtök

5,4%

péntek

2,0%

szombat

7,9%

2. ábra A házasságkötések napja (1783-1825)

esett. 1823-ban viszont három házasságot a nagyböjti időszakban kötöttek. Ez rendkívül szokatlan, magyarázatát nem ismerjük. Akik farsangkor elmulasztották a házasságkötést, leginkább a novembert választották. A többi hónapokban csak elvétve került sor esküvőre. A nyárelő, a nyári és kora őszi időszak a paraszti munkarend miatt nem igazán volt alkalmas a házasságkötésre (1. ábra).

A házasságkötések napját tekintve elmondható, hogy a hét minden napját alkalmasnak tartották az esemény lebonyolítására. Ám a legkedveltebb a vasárnap volt, ezen a napon köttetett a házasságoknak több mint a fele. A hétköznapok közül a hétfő vezeti a sort, hétfői napon a házasságoknak több mint 15%-át kötötték. Legkevesebb házasságot pénteki (2%) és szerdai napon (4%) kötöttek (2. ábra). Ez talán összefügghet azzal, hogy a görögkatolikusok hagyományos táplálkozási rendjében ezek a napok böjti napok voltak, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szerdával és a péntekkel együtt hétfőn is böjtöt írt elő az egyház és a hagyomány.

Mivel a kutatás tárgyát képező időintervallumban csak elvétve rögzítették a házasuló felek származási helyét, az exogámia/endogámia arányát nem vizsgálhattuk. Sőt, azt sem tudjuk

62