H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Romsics Ignác: Közép- és/vagy Kelet-Európa? Egy definíciós vita, és ami mögötte van
Balkánt is integrálni kell fogalmi rendszerükbe. Halecki részéről fontos felismerés volt az is, hogy belátta: Európa története és térbeli elhelyezkedése bonyolultabb annál, semhogy egy egyszerű kettéosztással jellemezhető lenne. A kulturális egységen belül, amelyet alapvetően a kereszténység kölcsönzött a kontinensnek, a földrajzi, etnikai, politikai és egyéb tényezők a különbözőséget hordozzák, s ez utóbbiak kombinációja adja a régiók specifikumát.7 A következő években-évtizedekben a lengyel történészek Kelet-Európa koncepciója számos követőre talált, s Oroszország, illetve a Szovjetunió direkt vagy indirekt kizárása Európából, s a német és az orosz nyelvterület közötti régió azonosítása Kelet-Európával világszerte elfogadottá vált. A Szovjetunió és Kelet-Európa szétválasztása, illetve szembeállítása különösen meggyökeresedett a hidegháború éveiben, amikor — nomen est omen - az amerikai egyetemeken intézetek tucatjait hoztáklétre Russian and East European Institute névvel. Ugyanakkor a régió heterogenitására is többen felfigyeltek. Ezért néhányan már a két világháború között próbáltak alrégiókat lokalizálni, s ezeket találó nevekkel ellátni. Közéjük tartozott a magyar Bibó István, aki általában a kombinált Közép- és Kelet-Európa fogalmat használta, amely alatt a Rajna és Oroszország közötti nagyrégiót értette. Ezen belül Közép-Európával a német és olasz területeket azonosította, az Elbától keletre fekvő térségeket pedig — beleértve Bohémiát, Lengyelországot és Magyarországot is - következetesen Kelet-Európának nevezte. Bár egyik írásában nyomatékkai említette, hogy „Csehország, Magyarország és Lengyelország egész történelme egy kétségbeesett erőfeszítés a Nyugathoz való kapcsolatok megszilárdítására", nem hagyott kétséget afelől, hogy az említett országok — Csehország nélkül, de Poroszországgal együtt - „némi ingadozás után „egészben a keleti társadalomfejlődés útjára léptek”. A „katasztrófa”, vagyis a leszakadás kezdőpontjának Magyarország esetében a 15 és a 16. század fordulóját (Mátyás halála, a Dózsa-felkelés, a mohácsi csatavesztés és ezek következményei) tartotta.8 Német nyelvterületen a némileg lejáratódott és elhasználódott Mitteleuropa mellett két másik fogalom terjedt el: Zwischeneuropa és Südost-Europa. Köztes-Európa (Zwisheneuropa) lényegében a Német Császárság vezette Közép-Európa keleti felét jelentette a Balti tengertől az Égei-tengerig. Ezt a fogalmat Robert Sieger és Albrecht Penck használták először 1916-ban, majd a két világháború között Giselher Wirsing és a Die Tat köre népszerűsítette.9 Délkelet-Európa alatt szűk értelemben csak a Balkánt, tágabb értelemben azonban a Balkánt és a kulturálisan ezzel alig párosítható Kárpát-medencét értették. A Südost-Europa fogalom - beleértve Magyarországot - túlélte a II. világháborút, s ma ismét virágzik. Ebből adódik, hogy a német tudományosság Südosteuropával foglakozó nagy kézikönyvsorozatai a Balkán mellett a történelmi Magyarországot, illetve a 20. századról írva Magyarországot, és utódállamait - beleértve Szlovákiát is - magától értetődően tárgyalják.10 Haleckiétől eltérően Bidlo kultúrtörténeti megközelítése és tipológiai javaslata jóval kevesebb követőre talált. Hatása lényegében cseh tanítványaira korlátozódott, akik közül 7 Bidlo és a két lengyel történész vitáját részletesen ismerteti Wandycz 1992.308-321. és Zemack 1977.20-30.A vita lényegét magyarul összefoglalja Arató 1971.8-9. 8 Lásd Bibó 1981.202-251., 255-288., valamint Bibó 1982.351 -362. Idézet: 356. 9 Sieger-Penck 1916. és Wirsing 1932, valamint Hecker 1974.155-178. 10 AfogalmatszélesebbértelembenhasználjapéldáulSTADTMÜLLERl950,BERNÁTH 1973.139-145. és Kaser 1990. 85-120. Szűkebb és tágabb értelemben is értelmezi, s Magyarországot ebből adódóan hol Kelet-Közép-Európához, hol pedig Délkelet-Európához sorolja a Kelet-Európa kutatással foglalkozó historiográfiai áttekintésében Zemack 1977.33-50. 54
