H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
H. Szilasi ÁGOTA: Egri zsinagógák
mindig tudtak betartani — hogy vízparton, tiszta helyen épülj ön fel a zsinagóga. A szertartás zavartalansága érdekében törekedtek arra is, hogy az épület ablakai ne nyíljanak a szomszédos házra, ezért az amúgy is kisméretű nyílásokat magasra helyezték. A zsinagógák alaprajzi elrendezésében fontos volt a nemek elkülönítése, ami az épületek belső kialakítását is meghatározta. A nők számára, akik nem résztvevői, hanem csak hallgatói a szertartásoknak, elkülönített imahelyet alakítanak ki, saját megközelítéssel. Kezdetben függönnyel elválasztott falnyílások voltak ezek, de később az emeleti karzatra kerültek. A férfiak bejáratán — előterén - közvetlenül a zsinagógatérbe lehet belépni. A zsinagóga - a gyülekezés háza - és a kisebb méretű imaházak a közösségi imák színtere volt. Azon túl, hogy itt tartották az istentiszteleteket és itt tanulmányozták közösen a Tórát, a közös ünnepeken is együtt lehetett benne a gyülekezet valamennyi tagja. A zsidó közösségek még tanházakat is építettek, ahol napközben tanulás és vallási oktatás is folyt, de istentiszteleti célra is használták. Valójában bárhol, bármikor kialakítható profán, szimbolizáció nélküli tér ez, ami a tóratekercs elhelyezésével nyeri el szentségét. Legjelentősebb része a belső keleti fal és az előtte álló kiemelt terület, ahol a tóratekercs őrzésére szolgáló szekrény áll. A tóratekercs az egyetlen szent liturgiái tárgy a zsinagógában: a Tóra szövege, Mózes öt könyve, lúdtollak pergamenre, kézzel írva. Olvasása közben egy emelvénnyel kiemelt asztalra helyezik, így mindenki jól hallhatja a szent szavakat. Eszerint a Tóra, melyhez az egész liturgia kötődik egy olyan valami, ami köztük van, létük központi fontosságú intellektuális és emotív eleme. „De az itt és most olvasott/értelmezett írás mellett van még valami, ami viszont nincs itt, amit elragadtak a zsidóságtól: a Szentföld, a Jeruzsálemi Templom.”6 Ezzel a tartalommal függ össze a zsinagógák építészeti stílusa illetve stílustalansága. Megjelenésük nem egységes, általában korstílus, vagy éppen tervező függő, de akár melyik keresztény európai stílus formavilágát veszik kölcsön, vagy a mór stílus formanyelvéhez fordulnak a keleti eredetre utalva, a térszervezés mindig sajátosan zsidó: tehát a közösségi liturgiához igazodóan centrális, mely összekapcsolódik egyfajta hosszanti fókuszációval Jeruzsálem irányába.7 Mivel a zsidó kisközösségek nem állnak hierarchikus viszonyban egymással, tulajdonképpen függetlenek, ezért minden gyülekezet a saját ízlésének megfelelően alakíthatta ki templomát. Csak későn, a 19. század végén, a zsidóság emancipálódása idején merült fel — elsősorban a városi zsidó polgárságban - az a vágy, hogy zsinagógájuk részleteiben is sajátos zsinagógastílust képviseljen s építészetileg egyre hangsúlyosabb helyet foglaljon el. Megjelenésében pedig Magyarországon a romantika és a szecesszió magyaros formavilágával gazdagodjon.8 Az egri zsidóságról és templomaikról Zsinagógáik sorsában vagy éppen szomorú pusztulásában - mivel a vallásgyakorlás a mindennapi élet szerves része volt - a zsidóság történelmének tükrét láthatjuk. így volt ez az egri zsidóság esetében is, hiszen az ő sorsuk sem különíthető el a magyarországi zsidók sor6 Klein 1994.83. 7 U.o. 8 Ennek egyik legszebb példája a Komor Marcel és Jakab Dezső építészek által tervezett, 1902-ben felépült szabadkai zsinagóga Róth Miksa üvegablakaival. Klein 2013. 529
