H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Berecz Anita: Az egri képviselőtestület társadalmi összetétele a dualizmus korában
ban ez több nehézségbe is ütközik. A kialakított kategóriák ugyan tükrözik a népszámlálási főcsoportok struktúráját, az összlakosság társadalmi összetételéhez képest azonban csak az egyes kategóriák alul- és felülreprezentáltságát lehet vizsgálni. Az 1900-as népszámlálás27 adatai szerint a kereső népességhez viszonyítva a szabadfoglalkozású értelmiség és a köz- szolgálatba soroltak erősen felülreprezentáltak voltak a városi elitben, legszembetűnőbb természetesen az őstermelési kategória alulreprezentáltsága. A kereskedők aránya inkább a választottaknál mutatott valós arányokat, az iparosok száma is közelített a városi arányhoz. Figyelembe kell venni azonban azt a tényt, hogy a képviselőtestületbe nem lehetett bekerülni a társadalom egészéből, hiszen ezt a választójog erősen szabályozta. Az 1872-es képviselőtestületbe több mint 2000 városi lakosnak,28 a lakosság 10%-ának volt esélye bekerülni az elitbe, ez az arány az 1910-es évekre csupán 12%-ra emelkedett.29 Mivel a közbeeső időszak választói köréről nincsen tudomásunk, így azt sem tudjuk megmondani, hogy a megválasztottak hány fős csoportokból kerültek ki a választójoggal rendelkezők köréből. Összegzés A19. században meghatározó politikai folyamat, miszerint a kiszélesedett, kibővült politikai pozíciók nagymértékű fluktuációt eredményeztek, Egerben is megfigyelhető volt. A vizsgált korszakban a testület 65%-a két mintaévnél többször nem jelent meg tagként. Ugyanez a tendencia érvényesült Nyíregyházán is (egy szintén rendezett tanácsú városban), ahol az egymáshoz viszonyított évekhez képest a kicserélődés aránya 30-50% között mozgott.30 A személyi állományváltozását természetesen az életkor is nagyban befolyásolta: a 80-as évek közepére lezajlott egy generációváltás, azonban ez nem jelentette a fiatalabbak beáramlását a testületbe, inkább folyamatos növekedés volt tapasztalható a bekerülési életkornál. A származási hely ténye már kevésbé játszott fontos szerepet. A helyi családokból kikerült tagok ugyan mindvégig domináltak, de nem jelentett hátrányt a bevándorlás sem. A képviselőtestületi tagok társadalmi összetételének vizsgálata pedig lehetőséget adott arra, hogy kimutassuk, kiknek engedték gazdasági pozícióik (akár adókétszerezés útján is), hogy részt vegyenek a város vezetésében, illetve mely társadalmi csoportok ambicionálták magukat és törekedtek arra, hogy választás útján kerüljenek be a képviselőtestületbe. Bár a képviselők - bármilyen jogcímen is kerültek be - a helyi eliten belül a pozíciókhoz, intézményes pozíciókhoz köthető tagjai voltak, az elitbe jutásnak már más alapjai voltak. Az értelmiség estében a presztízs magából a foglalkozásból (és vagyonból) eredt, míg a választott képviselőknél inkább a törzsökösségből. Erre utal az a tény is, hogy a tősgyökeres, több generációra visszavezethető iparosok aktivitása mindvégig töretlen - még akkor is, ha személyi szinten gyenge volt az állandósság -, ezzel pedig jelen volt az az értékrend, amivel a társadalom nagy része könnyen azonosulni tudott. 27 MSK.2. 28 MNLHMLIV-254/5.1869. 29 MNLHMLIV-403/S. 1906. 30 Takács 2008.51-52. 485
