H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Berecz Anita: Az egri képviselőtestület társadalmi összetétele a dualizmus korában
ból adódóan több emberrel kapcsolatban álltak - mindvégig megfigyelhető a korszakban. Dr. Schvarcz Dávid az 1881. évi hatéves ciklusában választott képviselőként, azt követően pedig adója után szerepelt. Dr. Kösztler József viszont 1881 -ben még virilisként jelent meg, majd 12 éven keresztül választás útján került a testületbe. A gyógyszerészek és a mérnökök száma — 4 és 2 fő - a város jellegéből adódóan nem volt jelentős, azonban a pozíció birtoklása az egyének esetében tartósnak bizonyult. Míg a mérnökök (Száz Géza vagy Wind István) csak a 90-es évek elején jelentek meg a listákon, addig a gyógyszerészek száma ekkora már megkétszereződött (máramarosszigeti születésű Buzáth Lajos, az egri Köllner Lőrincz és Hibay György a város közéletében is aktív szerepet játszottak). A tanárok részvétele inkább a választott képviseletben figyelhető meg, létszámuk a századfordulóra nőtt meg. A (bűd) szentmihályi születésű Szőke Sándornak, az Érseki Tanítóképző és a Főgimnázium tanárának anyagi viszonyai nem tették lehetővé, hogy akár adókétszerezés útján felkerüljön a virilis listára, viszont a foglalkozásának tulajdonított presztízs révén 12 éven keresztül tagja volt a választott képviseletnek. Adójuk alapján az Érseki Jogakadémia oktatóinak volt esélye bekerülni, pozíciójukat azonban nem tudták tartósan fenntartani. így a szomolnokhutai (Liptó megye) születésű Szolcsányi Hugó, vagy a besztercebányai születésű Martinovics József csupán egy-egy évben került be virilisként, illetve választmányi tagként a testületbe. Domináns csoport volt a — közszolgálati egyéb közigazgatási csoporthoz sorolt - városi tisztviselőké. A korszak egészében j elentős szerepet töltöttek be a választott tagok között a városi tisztviselők, amiben az is közrejátszott, hogy az 1886-os községi törvény értelmében állásuknál fogva tagjai voltak a testületnek. A megyei tisztviselők velük szemben létszámukat tekintve kis kategóriát képeztek. Az 1872-es választásokat követően még megfigyelhetjük a megyei tisztviselők jelenlétét is a város életében, azonban a 80-as évektől, egy-kettőt leszámítva, eltűntek a listákról, akik viszont bent maradtak, őket minden alkalommal megválasztották. A magasabb beosztású posztokból Zalár Józsefi3 főjegyző, majd alispán választott képviselőként a vizsgált korszak egészében j elen volt a testületben. Emblematikus figurának tekinthetjük Szederkényi Nándor23 24 megyei tisztviselőt, aki 12 alkalommal (34 év) került megválasztásra a korszakban. Első aljegyzői és az országgyűlési képviselői teendői mellett azonban nem vett részt tevékenyen a városi testületi munkában annak ellenére, hogy az országgyűlési és városi képviselőtagsága csupán két alkalommal esett egybe: az 1878-as évben és az 1890-1896 közötti időszakban. Az alacsonyabb posztokból bekerült Simáczius Gusztáv25 26 másod, majd első aljegyzői, később főispáni titkársága mellett 24 évig - választás útján - tagja volt a képviselőtestületnek. Az egyházi szolgálatok[6 teljesítők között szinte mindannyian adójuk alapján kerültek be a testület soraiba, bár változó arányszámmal. Metszetenként 4-6 fő képviselte a csoportot, legtöbben a 80-as évek végén kerültek be. A mindenkori érsekek (Bartakovics Béla, Samassa József) szinte kivétel nélkül a listákon szerepeltek, de úgy tűnik, az egyházi szolgálat nem jelentett biztos helyet a testületben. Begovcsevics Róbert, Ferenczy Imre kanonokként póttagként szerepeltek, Zsendovics József az Érseki Tanítóképző igazgatója és Szele Gábor érseki 23 Cseh 2011.585. 24 Pap 2011.169,180. 25 Tisztviselői adattár 2011.188., 189-, 190. 26 Magyar Katolikus Lexikon 1993-2010.A képviselőtestületbe való beválasztás évében betöltött pozíciót tüntettem fel a megemlített egyházi személyek esetében. 482
