H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kemecsi Lajos: Hungarikum, közösség, identitás
A manapság népszerű fogalomként terjedő társadalmasodással kapcsolatban hangsúlyos a szerepe az aktív közösségképződés folyamatának, amely viszont elválaszthatatlan az identifikáció, az identitásképzés és őrzés jelenségeitől. Az identitásképzés intézményeiként tekinthetünk az oktatás és a közgyűjtemények területén működőkre. A népi kultúra és a nemzeti kultúra az azonosságtudat felépítésében fontos szerepet tölt be. A társadalomtudományok - köztük hangsúlyosan a néprajztudomány - segítséget nyújtanak az egyes individuumoknak és a nagyobb közösségeknek/csoportoknak abban, hogy a társadalmi viszonyok ellenőrizhetetlennek tűnő külsődlegessége, nyomasztó idegensége miatt keletkező feszültségeket, esetleges félelmeket csökkentsék, s ha lehet, legyőzzék. A gyorsuló ütemű átalakulások mind a társadalomképet, mind a kulturális örökség társadalmi jelentőségét és értékelését illetően is jelentős változásokat generáltak a 21. század második évtizedére. A társadalmi rendszerek érvényes kulturális kötőanyagait a tér és az idő általános kategóriái szolgáltatják, olyan jellegzetes szerveződési formákként, amelyek a résztvevők és érintettek közvetlen társadalmi gyakorlatait befolyásolva formálják, és támogatják az integrációt. A kulturális szerveződésnek a tudatos, szervezett elemei és mechanizmusai túlsúlyban vannak a spontaneitás felett. A múlttal kapcsolatos kötelékek tagadhatatlanok, az örökség mégsem elsősorban a múltról szól, hanem a jelenről. Ennek két eleme van: egyik a térrel, a másik a múlthoz fűződő viszonnyal kapcsolatos.6 A néphagyományok újjáélesztése bonyolult mechanizmusokat generál esetenként. A komplex jelenségek értelmezése évtizedes kutatásmódszertani és metodológiai kihívást jelent a néprajzkutatók irányába.7 Kapcsolódó fogalmak az örökségalkotás, a kitalált hagyomány, illetve a folklórizmus is. A fentiekben tömören jelzett folyamatokhoz tartozó közvetlen hatásmechanizmusokat elemezve indokolt a hungarikumokkal kapcsolatos hazai folyamatok szerepének vázlatos bemutatása.8 Évtizedes vitát zárt le a 2012. júliusában elfogadott Hungarikum törvény (XXX. tv.),9 mikor megalkotta a definícióját a hungarikumoknak. Igaz, hogy ezt a definíciót a 2013. decemberében elfogadott törvénymódosítás (CCLII. tv.)10 részben átformálta. A jelenleg érvényes definíció szerint a hungarikum olyan gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye. A hungarikum megfogalmazással kapcsolatban célszerű figyelembe venni, hogy az 1997. CXL. törvényben szereplő fogalom még csak az ismert könyvtári értelemben fogalmaz meg definíciót. Igaz, hogy esetenként ez okot adhat félreértésekre is akár. S szintén csak jelzésszerűen hangsúlyozandó, hogy a nemzetközi gyakorlatban sem ismeretlen az egyes nemzetekhez rendkívüli módon kötődő értékek csoportjának megkülönböztetése. Apatri- otikumként ismert fogalom használatos Lengyelországban a polonikum, Olaszországban az itaíikum, vagy éppen Németországban agermanikum formájában. A jelenleg hatályos törvény rendelkezik arról is, hogy milyen ún. nemzeti értékpiramis segítségével lehetséges a magyar kulturális örökség egyes elemeit elismerni - egészen a 6 Fejős 2005.73. 7 Vö. Vajda 2016.31-35. 8 Részletesebb kifejtése olvasható Paládi-Kovács 2015a., illetve uö. 2016. 9 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200030.TV [utolsó letöltés: 2014. február 20.] 10 http://www.complex.hu/kzldat/tl300250.htm/tl300250_13.htm [utolsóletöltés: 2014.február 20.] 44
