H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Verők Attila: Egri emlékek egy német történeti gyűjteményből
A térképek és látképek esetében ez a probléma már nem áll fenn, hiszen a katalógus a régi könyves állomány áttekintésének lezárulása után (2009) jelent meg, így szinte a teljes anyag bekerült az állományjegyzékbe. Azóta még kisebb ellenőrző és utómunkálatokat végeztem az Alapítványok könyvtárában, ahol azokat a könyveket tekintettem meg, amelyek korábbi ott-tartózkodásaim idején kiállításokon vagy restaurátorműhelyben voltak. Az átvizsgált nyomtatványok között magyar vonatkozásúakat még igen, viszont Egerrel kapcsolatba hozható kiadványt már nem találtam. Egri vonatkozású szöveges dokumentumok régi nyomtatványokban A Halléban előkerült szöveges nyomtatványok alapján - ismétlem, az Alapítványok történeti állományainak a nagy része a 17. századból való (kivéve a periodikumokat) - meg lehet állapítani, hogy a három részre szakadt Magyarországhoz kapcsolódó események a korai újkorban az európai nyilvánosság érdeklődésének középpontjában álltak.24 Röplapokon, heti rendszerességgel megjelenő újságokban, politikai lapokban, prominens személyiségek nyomtatásban kiadott leveleiben, nagy volumenű, népszerű összefoglalásokban stb. olykor olyan hírekre, beszámolókra vagy akár a legkülönfélébb fajtájú észrevételekre bukkanunk, amelyek a kora újkori Eger városával állnak összefüggésben. A tanulmánynak ebben a részében a hallei Franckei Alapítványok történeti gyűjteményeiben végzett hungarica-kutatás részben már kiadott eredményei alapján megkísérlek egy olyan lehetséges tipológiát kidolgozni, amely a korabeli Egerről német oktatási miliőben nyilvánosan megszerezhető ismereteket tematizálja.25 Itt ismét szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az osztályozás egyetlen, bár magyar szempontból kitüntetett helyen álló gyűjtemény állományára épül. Más könyvtárak nyomtatványai alapján ez a tipológia biztosan kiegészíthető lesz még a jövőben, ám a most kirajzolódó összkép várhatóan nem fog már lényegesen változni. A több ezer tételes referenciaanyagból tehát mintegy négy tucat hozható kapcsolatba Eger városával valamilyen szempontból.26 Összehasonlításképpen mondom el, hogy ez az ismertségi lista utolsó második felében helyezkedik el, hiszen a feltárt dokumentumok között egyértelműen Pest és Buda vezetik a mezőnyt, azaz az európai nagyközönség ezekről a településekről szerezhette a legtöbb, nyomtatásban hozzáférhető információt a korai újkorban.27 A főváros (oka) t követik az említések számszerűségének sorrendjében az alábbi Kárpát-medencei városok: Pozsony, Brassó, Nagyszeben, Nagyvárad és Nagyszombat. Tőlük j elentősen lemaradva következik például a két, hosszabb ideig a töröktől megszállt település, Pécs és Eger. 24 Ennek bizonyítékául lásd az alábbi meggyőző példát a szakirodalomból: G. Etényi 2003. 25 Hasonló indíttatású, tematikus áttekintést már végeztem korábban Pest/Buda és Pécs kapcsán, ahol a levéltári anyagot még nem tudtam figyelembe venni. Ennek ellenére a nevezett településekhez kötődő megállapítások jól összevethetők a hevesi megyeszékhelyre vonatkozó kijelentésekkel, és megfelelő alapot szolgáltatnak egy kisebb méretű komparatív vizsgálat elvégzéséhez. Vö. Verók 2011 b. és Verők 2012. 26 Az Egerhez kapcsolódó dokumentumok száma a jövőben nagy valószínűséggel emelkedni fog majd. Ennek oka főként abban a tényben keresendő, hogy a fellelt szöveghelyek mélyebb feltárására, tartalmi elemzésére a kutatásnak ebben a szakaszában még nem került sor. Eddig tehát kizárólag azokat az egri vonatkozásokat jegyeztem fel, ahol a város nevének előfordulása első pillantásra egyértelmű volt (pl. könyv- és műcímekben, fejezetcímekben, képaláírásokban, lexikonszócikkekben stb.). Ez tehát azt jelenti, hogy a felbukkant szövegek alaposabb vizsgálatát követően Eger kora újkori képéről, európai ismertségéről és megítéléséről sokkal komplexebb ismeretek állnak majd rendelkezésünkre, mint ebben a kezdeti fázisban. 27 A kijelentést jól alátámasztja Rózsa 1999. és Verők 2012. is. 402
