H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Kis Csaba: Eger szerepe a Rákóczi-szabadságharc külpolitikájában

Az adatsorokra tekintve a fentebbiekből mintegy törvényszerűen következne, hogy ebben a két városrészben volt a legmagasabb a zsellérek aránya, ám - mint az a táblázatból is kitűnik - a helyzet bizonyos tekintetben más képet mutat. Bár a Hevesi kerületekben valóban számszerűen több zsellér lakott (67, illetve 69 fő), mégis a Borsodi 2. részen a zsellérek magasabb arányban lelhetőek fel a kerület népességszámához képest (a 31 fő ebben az aspektusban 36%-ot jelent), a Borsodi 1. kerületben pedig magasabb népességszáma (193 fő) ellenére csupán 2 zsellér élt: ebből következik tehát az érzékelhető eltolódás.

A jegyzékben zsellérként rögzített egyének több mint fele (89 fő ~ 52,66%) az összeírásban rögzített vagyoni állomány szempontjából teljes mértékben nincstelennek bizonyult, nem volt sem állata, sem megművelhető szőlőterülete, közülük 17 fő azonban különféle mesterségek (pl. ács, csizmadia) birtokában volt, s többségük a város Heves vármegyéhez tartozó felének valamelyik kerületében lakott. Ha a szóban forgó társadalmi réteg egészére fókuszálunk, 1 fő rendelkezett 1,16 fő 3,30 fő pedig 5 kapás területű szőlővel,43 tehát összesen több mint egynegyedüknek (47 fő ~ 27,8%) volt szőlőbirtoka. A zsellérek mindemellett különböző nagyságú állatállománnyal szintúgy rendelkezhettek. Az összeírásban 19 olyan zsellért találtunk, aki rendelkezett ökörrel, 28 fő birtokolt lovat, valamint 29 fő mondhatott magáénak tehenet. A zsellérség egészén belül 15 fő legalább kétféle állatot tartott, de akadt olyan is (4 fő), aki mindhárom állatfajtával rendelkezett. A bizonyos számú igás- és haszonállatot birtokló zsellérek nagy többsége a település Hevesi városrészének valamelyik kerületébe tartozott, s amint azt a következőkben látni fogjuk, ez a város teljes lakosságával kapcsolatban hasonlóképp elmondható.

A városi társadalom összességét nézve (tehát a zsellérekkel együtt) 69 olyan személyt találunk, aki ökörrel, 202 főt, aki lóval és 148 olyan egyént, aki tehénnel rendelkezett. A lovak magas számát sokrétű alkalmazhatóságuk indokolja, hiszen éppúgy megfeleltek közlekedésre és teherhordásra, mint igavonásra, bár ez utóbbi munkálatot jellemzően ökrökkel végeztették. A teljes lakosságot vizsgálva szintén találunk olyan személyeket, akiknek legalább két állatfajta volt a birtokában, mindent egybevéve 110 főt, közülük 26-nak mindhárom összeírt állatfajta a birtokában volt, 494 fő (az összeírtak 63,6%-a, azaz majdnem %-a) viszont egyáltalán nem rendelkezett semmiféle állatállománnyal, amely meglátásunk szerint a megelőző háborús periódus következménye lehetett!

A város népessége által megművelt szőlő kérdésében a conscriptio abban a tekintetben hasonló képet mutat a zsellérséghez viszonyítva, hogy Horvát Mátyást leszámítva44 a szőlő- birtokosok kivétel nélkül 3 (103 fő) vagy 5 kapás (193 fő) kiterjedésű területtel45 rendelkeztek. Ilyen módon összességében 297 személynek, tehát a conscriptioban szereplő egyének 38,2%-ának volt szőlőtermő birtoka. A 2. számú táblázat tekintetében érdemesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra az érdekességre is, hogy noha a lakosság által birtokolt szőlőterületek összesített nagysága a két hevesi kerületben a legnagyobb, az egy főre eső szőlőterület mégis a Hevesi 2., illetve a Borsodi 2. városrészen az igazán kiugró (2,44, valamint 2,24

43 Kapás szőlő alatt azt az egységnyi földterületet értjük, melyet egy személy egy nap alatt saját kezű munkájával meg tudott művelni. Heves vármegyében a vizsgált időszakban 1 kapás szőlő 200 négyszögölnyi, azaz 0,125 katasztrális holdnyi területnek felelt meg. Bogdán 1990.328-329.

44 Horvát Mátyás az egyetlen a szőlőbirtokosok közül, akinek a neve mellett csupán 1 kapás szőlőt tűntet fel az összeírás. MNL HML Eger város ir. V-1 /b/4. B. IV 42.19.o.

45 Bogdán István korábban már citált műve alapján e területek nagyságát 600 (0,375 kát. hold), illetve 1000 négyszögölre (0,625 kát. hold) tehetjük. Bogdán 1990.328-329.

363