H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc erőfeszítései XII. Károly svéd király támogatásának elnyeréséért. Ráday Pál követjárásai (1704 - 1709)
nius 27/július 8-án maga kezdeményezte Poltavánál a csatát, pedig a létszám és a technikai (ágyúpark) fölény többszörösen az oroszoknál volt. Néhány óra leforgása alatt a legyőzhetetlen svéd katonaság színe-java a csatatéren maradt holtan, a csatából elmenekülő kb. 10 ezres tömeg néhány nap múlva esett fogságba az orosz-török határnál.17 Poltavánál súlyosan hibázott XII. Károly - az elkerülhetetlen vereséget ígérő csatát ő kezdeményezte, az ellenséget most is lebecsülte, az oroszokra még mindig a 10 évvel ezelőtti benyomásai alapján tekintett. Találó a korabeli megállapítás: „a Narvai szerencsés ütközet [1700] volt Károlynak a szerencsétlensége."18 A Poltava ostroma közben lábán súlyosan megsebesített királyt a tragédiával felérő csatából Stanislaw Poniatowski (az utolsó lengyel király nagyapja) csapata menekítette török földre, ahol védelemre és biztonságra lelt. III. Ahmed szultán a tartózkodási helyét az orosz-török határmenti Benderben (ma Thigina, Moldova) jelölte ki. Ide érkeztek azok a szerencsés katonák is, akik az orosz üldözők elől sikeresen egérutat nyertek. Néhány hónap alatt egy egész sátorváros épült ki a Déli-Bug folyó partján. XII. Károly pedig - mintha semmi rendkívüli nem történt volna - udvartartását megszervezte, a királyi kancelláriát, kamarát, mintha Stockholmban élne, teljes hatáskörrel működtette. Futárai, küldöncei innen, Benderből vitték az anyaországba a királyi utasításokat.19 Szuverén királyként, egyáltalán nem megtűrt személyként viselte magát idegenben. Audenciákon fogadta, már akit fogadott, a külső országokból hozzája érkezett diplomatákat. Rákóczi követe, Ráday Pál immár harmadik alkalommal fordult meg a svéd király „udvarában. Közel egy hónapi utazással ért célba. 1709. november 17-én délután 3 órakor lovagolt be Benderbe. Másnap a török elöljárónál (szerdárnál) tisztelgett, a svéd királynak szánt üzenetekről hallgatott. Még „Gyömli Aga”, egy dunántúli magyar tolmácsolása sem változtatott a helyzeten,20 a magyar-török viszonyok viszont terítékre kerültek. Függetlenül attól, hogy az oszmán birodalmi decentrumok szigorúan csak a centrumnak alárendelve „élhettek”, itt mégis elhangzott egy perspektivikusan hasznosítható, ám egyáltalán nem biztató információ: „... az ajöld a melyről a követség száll, nem az övé [értsd: Magyarország nem Rákóczié]... ”21 Más szavakkal ez azt jelentette, hogy a szultán nyilván elzárkózik a magyarországi ügyekbe való beavatkozástól, Rákócziért a Porta nem fog háborúzni a Habsburgokkal. A svéd király felé megtett első lépés a Ráday-Poniatowski találkozó volt, ezt követte a „Langecron nevű Generálissal” való tapogatózó eszmecsere. Ráday biztos információt akart szerezni XII. Károly elképzeléseiről: van-e szándéka elhagyni Bendert a királynak? bízik-e a szultánban, a szultáni garanciákban? hogyan alakulhat az orosz-török viszony?22 23 A svéd király hideg és közömbös magatartását jól tükrözte a december 2-i Ráday-Langecron, Müllern „Status-Secretarius” közötti véleménycsere Erdély státusáról. Hiába bizonygatta Ráday, aki erdélyi kancellárságot is viselte, hogy az I. Lipót-I. Apafi Mihály törökellenes szövetsége alapján 1687-ben „visszajött Erdély-Országának minden szabadsága”,22 benne az erdélyi fejedelem legitimitása, „Erdély-Ország” külön államisága. Nyilvánvaló, hogy XII. Károlyt 17 A poltavai csatáról és következményeiről lásd a részleteket gazdag bibliográfiai adatokkal ellátva: Zsurnal,ili Pogyenmja zapiszka 1770.; Englund, 1989. (1995.); Poltava: 2009. Gebei 2009/4.903-939. 18 Gvadányi 1792.193. 19 Frodnuan 1715. 20 Thaly 1866.408-409. 21 Thaly 1866.409. 22 Thaly 1866.410—411. 23 Thaly 1866.415. 349
