H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sz. KirályJúlia: Gárdonyi utolsó levelei
Csoda hogy az életünk megmaradt. Hát nem dolgozhattam. És még most is csak félerővel. Közepétfonnám már egy regénynek, s azon kell töprengenem: melyik gyümölcsfámat vágjam ki még, vagy melyik bútoromat törjem össze, hogy dolgozhassak? Pénzért sincs itt se fa, se szén. A múlt héten a villamgyár szünetelt, s talán a jövő héten megint. Nincs gyertya se a városban. Egyéb hiányokról nem is beszélek. Másik baj: ha dolgozhatnék is, hogyan adhassak kéziratot a PHnak addig, miga magyarság és zsidóság perében hallgat? Én ugyan tudom, hogy ez a hallgatás a magyar értelmes osztály várakozása: Elkülönül-e a megkereszteletlenül is keresztény zsidóság az idegennek maradó zsidóságtól? Elkülönödik-e s a magyarsággal bizonyul érzésben és gondolkodásban egységesnek? Vagy visszahanyatlik az ázsiai nomád idegenségbe, amely az európai czivilizált népek etika közösségébe beolvadni nem képes. A publikum azt várja az újságjától, hogy vezessen, irányítson, világítson. A hallgatást tehát balul magyarázzák. Díjkérdések nem választhatnak el a PHtól. Önök már megmutatták, hogy nem az üzleti főkönyvükön át szeretik az ujságjokat, ha nem mint a falusi ember a földjét: hogy nem a termését számitgatja, ha ránéz, hanem benne érzi az apja verejtékét is, a maga életét is, - el nem cserélné akkor sem, ha ráfizet. Dehát énrám még az én külön barázdáimban se legyen ráfizetésük: azt is megvárjuk mig a drágaság dagálya visszaszáll az 1917-i évvégi vonalra, s akkor se nekem nem lesz veszteségem se Önöknek. Tisztelő és mindig nyilt-szavú munkása: Gárdonyi Géza Eger 1919. XII. 17}6 9. Kedves Főszerkesztő uram! A mai posta két tucat gyertyát lódított be hozzám. Elámulással olvasom a szelvényen, hogy Ön küldötte. Hát mondhatom: igen kellemesen lepett meg vele. Rossz minőségű füstölgő és lefolyó gyertyákkal és olajmécsesekkel világítottunk. Reggelre mindigfájt a szemem. A küldött gyertyák kitűnőek. Az este már nem is volt világitóm s Így éppen jókor jött az Ön szíves küldeménye. Kérem méltóztassék az árát a számlámra Íratni. Hálás tisztelője: Gárdonyi Eger 1920.1.7. 16 Kézirat Ltsz.: 2014.08.01. 270
