H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sz. KirályJúlia: Gárdonyi utolsó levelei
November elején a földmíves nép dühöngött, az én nyaralómban összerombolt minden rombolhatót, a kertembe temetői keresztet dobtak be szives figyelmeztetésül, apuskaro pogástól hetekig nem alhattunk. Aztán a kommunisták következtek ránk. Egyszer mega csehek lőtték a várost. A kommunisták elsöprése óta a románok vannak rajtunk. Ez is kinos bizonytalanságok állapota, nem is szólva a sok ezer koronányi kárról, amelyet takarmányféléink elhordásával okoznak. Azt is tudod talán, hogy én a város szélén lakom, védtelen helyen, egyedülálló házban, fegyvertelenül. Békeidőben se vagyunk teljes biztonságban. Hát az én amúgy is fogyatékos munkaerőm bizony nem foglalkozhatott szépirodalmi dolgokkal. Ez a magyarázata, hogy az uj életre kelő PHba nem küldhetek cikket. De jobb is tán hallgatnom mig ilyen ziláltak a politikai állapotok. A közönség most csak a vezércikkeket és a híreket olvassa. Aggódva gondolok a PHra, hogy milyen nehéz most a helyzete. Soha ilyen kritikus napjai nem voltak. És hát erős versenytársakkal is kell majd küzdenie. Engem is már két helyre is hívtak sokmilliós alapú uj vállalathoz főszerkesztőnek, nem is beszélve a helyi lapok hasonló ötleteiről. Persze köszönettel mellőztem. Nem is ilyen beteges öregembernek való. Legfeljebb ha maga az állam adna ki napilapot a nép okositására, nemzeti kultúránk emelése tekintetéből, azt érezhetném csak kötelességemnek, hogy gyenge erőmet is ráfordítsam. Mert a nép nyelvén, sajnos, kevés írónk tud beszélni. Fogságodról nagy sajnálkozással hallottam már egyet-mást Fényes Lászlótól, aki a szomszédságunkban Verpeléten nyaralt. A kommunisták hát téged is bűnösként kezeltek. Erre a bűnödre és szenvedéseidre büszke lehetsz. A naptárba, mint izentem, küldök novellát, mihelyt a postaforgalom megindul. Tisztelő hived és barátod Gárdonyi Géza Eger 1919. IX. I2.u 6. Kedves és tisztelt Barátom! (Légrády Imrének) A PH. számait az oláhok eltisztulása ótafelében-harmadában olvashatom. Így hát nagy megdöbbenésemre csak más újságból értesültem arról, hogy főszerkesztői tisztségedtől megváltál. Ma se tudom: mért cselekedted, merthiszen az újság politikája nem fordult. Megilletődöttszívvel olvasom azonban tőlem is búcsúzó leveledet, amelyben testi erőid 13 Kézirat Ltsz.: 2014.05.01. 268
