H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

P Szalay Emőke: Kerámiák a református egyház liturgikus edénykészletében. Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei

Ez a miskakancsó jelenlegi ismereteink szerint egyedül áll a református egyház templomi edényei között.22

Az utolsó cserépedényt szintén az újlőrincfalvi gyülekezet őrizte. Az Alföldön általánosan elterjedt orrosnak nevezett borosedény széles nyakú zöldmázas kancsó, összenyomott szája félig fedett. Formailag átlagos színvonalú munkának tekinthető, díszítésében a drágasága miatt eleve ünnepélyesnek számító zöld mázon rátétes minta és írókás felirat díszlik. (9. kép) A díszítmény egyenes ágáról esetlenül hajlanak ki a hosszú nyélen ülő levelek vagy bogyók, tetejét egy-egy szimmetrikusan elhelyezett levél és becsavarodó csigavonal koronázza. Ugyancsak kevéssé sikeres az elmosódott feketével írott felirat.

Mindkét technika alapján azt kell megállapítanunk, hogy ügyetlen kéz készítette.23

A kancsó darabossága és ügyetlensége ellenére több szempontból is figyelmet érdemel.

A feliratban szerepel az eklézsia neve - Tisza- halászi. Az edény példa arra, hogy olykor az egyházi edények feliratai fontos történeti adatokat őriznek. A feliratban szereplő Tiszahalász nem egy másik település volt, hanem a község eredeti neve. Már 1261 -ben említik az egri püspökség birtokai között. Az 1876. évi nagy árvíz után Schlauch Lőrinc püspök új helyre telepítette a teljes falut, amely tőle kapta új nevét.

Ez a kancsó tehát még az egyházközség régi nevét őrizte meg, így az egykori gyülekezet történelmi múltjának egyik megmaradt emléke.

Történeti értéke mellett problémát jelent a feliratban foglaltak további elemzése. Az 1856-os évszám mellett szerepel a készítés helye és a készítő neve, így kétségtelenül tudjuk, hogy hol készült

Tiszafüreden a 19. század második felének egyik tehetséges mestere volt Nyúzó Gáspár. Bár a felirat évében még csupán 18 éves volt, az egy évvel később, 1857-ben készült ismert miskája színvonalas darab. Formailag már kifogástalan a kancsó, de díszítésében a színek elfolyását láthatjuk. A miskakancsók elemzése során Csupor István és Füvessy Anikó az írás alapján kiforratlan munkának tartja, ezt elmondhatjuk a tiszahalászi kancsó feliratáról is. Ugyanakkor a miskakancsó domborműves elemei ügyességet mutatnak, szemben a mi kancsónk kevésbé jó kezű díszítésével. Az tiszahalászi kancsó plasztikus díszítésében látható

9. kép Tiszafüredi boroskancsó, 1857 Tiszahalász, ma Újlőrincfalva (fotó: Winter Erzsébet)

22 Boroskancsó. Cserép, korongok, engóbos, ólommázas, karcolt, vörös, sötétbarna, zöld színnel festett, domborműves díszítéssel, vésett felirattal. Kerek talpú, öblösödé teste rézsútosan szűkül, nyakán csákós férfifej ül. Füle a fej közepéről indul, derekánál csadakozik. Díszítés: testén elől tekergőző kígyó karcolt ágak között, két oldalán téglalap alakú keretben domború zsinórdísz. A fül két oldalán függőleges hullámindán levelek, virágok. Jelzés nélkül. Készült: XDC. század középső harmada. TIREK Egyházművészeti Múzeum.

23 Boroskancsó. Cserép, korongok, zöld ólommázzal, domborműves díszítéssel, festett fekrattal. Kerek aljú, öblösödő testén széles nyak, amely a váll törésvonalából kissé szélesedve emelkedik. Szája kiöntőcsővé összenyomott, fékg fedett. Szájpereme gyűrűs. Füle a nyakból indul, ívesen hajló. Díszítés: az öbölrészen a nyaktól lehajtó leveles, bogyós ág. Fekrata: ,Tisza Halászi Eklézsija számára készitetet Tisza Füreden Kosnyuzó Gáspár 1856-dik évb." Jelzés névvel. Készük: 1856, Tiszafüred, Nyúzó Gáspár? TIREK Egyházművészeti Múzeum.

259