H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
P Szalay Emőke: Kerámiák a református egyház liturgikus edénykészletében. Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei
P. Szalay Emőke KERÁMIÁK A REFORMÁTUS EGYHÁZ LITURGIKUS EDÉNYKÉSZLETÉBEN Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei Az Egervölgyi Egyházmegye A Bükk és a Mátra lábainál meghúzódó apró falvak az Alföld északi peremén fekvő néhány faluval együtt - 25 anyaegyház és félszáznál több szórvány - alkotják az Egervölgyi Egyházmegyét. Mivel ez a terület az egri püspökség befolyása alá tartozott és tartozik, feltűnő a református falvak jelenléte. Az egyházmegye múltja a reformáció kezdeti évtizedeire nyúlik vissza. 1562-ben Méliusz Juhász Péter Debrecen nagy reformátora az egri vár vitézeinek kérésére küldte el a debreceniek Confessioját, hogy ezzel bizonyíthassák az uralkodó előtt hitvallásukat.1 A református templomok szertartási edényei A reformáció terjedése során a 16. század közepén a hitbeli tanok rögzítésekor rövid időn belül sor került a templomokra vonatkozó rendelkezések megfogalmazására. Az első zsinatok az 1540-1550-es években még nem tértek ki a szertartási edényekre, ezekről először a debrecen-egervölgyi zsinat rendelkezik 1562-ben. A zsinat hitvallása külön foglalkozik az úrvacsora edényeivel. „Az írás ívóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa vagy arany, ezüst és cserép legyenek vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva."2 A zsinaton elfogadott szövegből kitűnik, hogy a szent cselekmények, a sákramentumok, az úrvacsora osztás és a keresztelés céljaira használt tárgyakra semmilyen előírás nem vonatkozott, így természetes, hogy a hívek olyan edényekkel tisztelték meg egyházukat, amelyeket értékesnek és méltónak véltek. Ennek következtében a református egyház szertartási edénykészletébe az évszázadok alatt minden olyan anyagú és formájú edény bekerülhetett, amelyet megfelelőnek éreztek ezekre a célokra. Ez a magyarázata annak, hogy a református egyház tulajdonában a legváltozatosabb edényekkel találkozhatunk. A gyülekezetekben a mai napig megtalálhatók az elmúlt századok mindennapi asztali edényei, amelyeket többnyire napjainkban is használnak, így jó részük ismeretlen a tudományos kutatás és az érdeklődők előtt. A templomok szinte felbecsülhetetlen tárházai a régi korok iparművészeti és népművészeti tárgyainak. 1 2 A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta, lüss 1881 59-72. Uo. 152. 249
