H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
H. Szilasi ÁGOTA: Múzeum, mint menedék. Noszvaj község egykori középkori temploma festett kazettás famennyezete és a műemlékvédelem
- esetről a szaksajtóban. Dr. Szőnyi Ottónak, a Műemlékek Országos Bizottsága előadójának, a História c. folyóirat* 32 33 első évfolyamában megjelent véleményét idézzük: „Jobb szeretnénk hallgatni róla és bizonyára hallgatnánk is, a hivatalos akták kriptájába eresztve a drága halottat, a noszvaji ref. templomot, melyet nem lehet többé úgysem életre galvanizálni, -ha a közvélemény nem szerzett volna róla tudomást és nem remélnénk azt, hogy néhány higgadt és megfontolt szó talán üdvösséges hatással lehet, hogy ne ismétlődjék meg. Azért szeretnénk hallgatni róla, mert az ilyen eset nagyon rávilágít arra, hogy milyen kevés eredményt ért el a műemlékvédelmi propaganda Magyarországon és milyen kevéssé tudta felébreszteni az emberekben azt az érzést, amely a történelem tanúsága szerint néha még a barbár kezét is visszarántotta a múltak tiszteletreméltó emlékeitől Mivel azonban ez a paszszív álláspont egyúttal fegyverletételt jelentene, nem szabad visszarettennünk az ilyen eseteknek nyilvános tárgyalásától. Hátha mégis lesz eredménye a szívós kitartásnak és a csüggedés nélküli kapacitáló és felvilágosító munkának. Ha csak néhányan okulnak az eseten, máris néhány lépést tettünk előre a cél: a műemlékek általános megbecsülése feléd3 A templom megjelenéséről is - mely illeszkedett a nép buzgalma által emelt, évszázadokon át javítgatott, bővítgetett kicsiny falusi templomok sorába - a századforduló körüli leírásokból és a lebontását követő reflexiókból tudunk meg a legtöbbet. Ezért olvassuk tovább Szőnyi keserű gondolatait: „A noszvaji (Borsodmegye) ref. templom nem volt olyan jelentéktelen, középkorifalusi egyház, mint akárhány még megmaradt társa az országban. Már az, hogy több kor hagyta rajta művészetének nyomait, kiemeli az átlagból. Bizonyára még a XIII. században kezdték építeni római stílusban. Megnagyobbodván az eklézsia tagjainak száma, átépítették és megbővítették a XV. században. Ennek emlékét őrizte ez év márciusának elejéig a gyönyörű, bordás boltozatú, szögletes apszisú szentély, továbbá két faragott kőkeretű késői gótikus kapu s a csinos mérművekkel díszített ablakok, melyeknek középső választó kőpálcái már régebben kitöredeztek, de a konfliktusokat illusztrálja: „Az 1928 évi szeptember 22-én tartott presbitériumi gyűlés jegyzőkönyve. - Bodnár Béla lelkész elnöklete alatt jelen vannak Vasas Sándor gondnok, Pintér József, Kis Miklós, Kónya Gábor, Szepesi Sándor, Sulyok Józsej, Szalai Miklós, Csupor Péter, Majnár Ferenc, Szepesi Gábor presbiterek. - Elnök az ülést megnyitván előterjeszti a Nagytiszteletű esperest hivatal 349/1928 sz. a presbitériumhoz letett panaszjegyzőkönyvet, mely Miskolcon, az esperesi hivatalban f. hó 1 Sén Sulyok József és Szalai Miklós és Csupor Péter noszvaji presbiterek panaszára felvétetett. - AZ E .TV. 61$ a szerint nyilatkozatot tett a presbitériumnak a M: esperesi hivatalhoz terjeszteni, miért is pelhívja presbitériumot, hogy a panasz pontjaira egyenként tegye megnyilatkozatát. -Apanasz 1. pontja, hogy a templom építési 50.000pengő költségegyház községi megszavazása alkalmával erőszakkal és csendőri (?) szavaztattak a gyűlési tagokkal. - Presbitérium kijelenti, hogy a £ év május hó 13-án tartott egyházi közgyűlés nem is az építési költségek, hanem a toronynak az utca felőli részre áttétele felett szavazott, mely alkalmával az egyházi elöljáróság intézkedésére jelent meg az éppen hivatalos útját járó két csendőr, de nem az egyházi szavazásnál közreműködésre, hanem a közismert ingerültségből netalán bekövetkező zavar megelőzése végett. - A szavazás rendben lefolytattatott; a tárgyalt indítvány ellenzői a gyűlésből kivonultak, a csendőrök is. A toronyáthelyezés és annak költsége 9500 pengőben és az épitési ócska faanyagoknak a vállalkozó részére leendő átadásában szótöbbséggel megszavaztatott. - A panasz 2. pontjára, hogy az építési költség kivetés nem 50000 pengőt történik, presbitérium kijelenti, hogy a március 7-én tartott presbiteri gyűlésben, épen a panaszlók hozzájárulással is megállapított 50 000 pengő költséghez a torony áthelyezési összeget is hozzá kellett venni, annyival inkább, mert márczius óta kölcsönből folytattatván az építkezés: annak kamatára, valamint a fizetendő adóhivatali illeték költségeire is tekintettel kellett lenni." 32 Szőnyi Ottó (Pécs, 1876 - Pécs, 1937) magyar régész, levéltáros, művészettörténész, Pécs ókeresztény régészeti emlékeinek kutatója, az egyházművészet jelentős képviselője, az első pécsi múzeumigazgató, katolikus pap, a História c. lap műemlékekkel foglalkozó rovatának szerkesztője. A lap szerkesztői hitvallása tipikusan írja le a korhangulatot: „Felvenni a harcot az érzéstelenséggel ott, ahol van, visszavezetni a magyar lelkeket a magyar múltba, feltárni előtte mindazt, amit feledni sohasem szabad, erősíteni benne a hitet és meggyőződést, hogy soha nem pusztulhat el e nemzet, mely átélte évezrednek viharát és történelmében élni akarásának és élni tudásának olyan tényeit adta, amelyek az ő élni képességének is ragyogó bizonyítéka, hirdetni, hogyha múltúnk dicsőségével táplált lelkünk így felvértezi magát jövő nagy feladatainkhoz: akkor nem kell kétségbeesni azért, mert szomorú képet mutat a jelen; ez lesz a mi lapunk vezérlő gondolata..." https://adtplus. arcanum.hu/hu/collection/Historia_ 1928_ 1932/ [ utolsó letöltés: 2017. augusztus 1.] 33 Szőnyi 1928.17. 229
