H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Nagyné Batári Zsuzsanna: Nyári konyhák Heves megyében sajtódokumentumok tükrében. „És most, kedves Olvasó, lapozd tovább az újságot - tanulj, szórakozz, nevess.”
Összegzés A nyári konyhák sajtómegjelenésének elemzése több tanulságot is tartogat. Az egyik legfontosabb, hogy a digitális adatbázisok tárgyszavas keresésével olyan források feldolgozása is lehetővé vált, amely eddig nagyobb erőfeszítéssel, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. A rengeteg találat különböző rovatokban és szövegtípusokban értékes adalékokat szolgáltat a kutató számára, kiegészítve az interjúkat, terepmunkát, levéltári források és adattárak feldolgozását. A riportok, összefoglalók, tárcák, hirdetések mind a téma más-más aspektusát világítják meg. A nyári konyhákkal kapcsolatban rendkívül értékesnek bizonyultak az egészen korán megjelenő hirdetések, hiszen az épülettípus meglétére utaltak kor és földrajzi elterjedtség tényezőkkel kiegészülve. A nyári konyha, mint téma a konyhák építésének virágkorában, a második világháborút követően jelent meg sűrűbben, mind negatív, mind pozitív éllel, de főként elmarasztaló hangvétellel. Az írások rámutatnak a javító, oktató szándékra az újságíró értelmiség oldaláról, akik próbálták a saját eszközeikkel megkérdőjelezni a tisztaszobák és nyári konyhák kialakításának gyakorlati hasznát. A közhangulatot jellemzi a más írástípusokban megjelenő rengeteg adat: így a számtalan eset, amikor a nyári konyha bizonyult a riport helyszínének, a riportalany életterének, vágyálmának. A kutatás azonban a fenti tartalmi elemzésen túl egy mélyebb dimenziót is kaphat — erre jelen írás keretei között nem vállalkoztam - hiszen a különböző korszakokban megjelenő cikkekhez a kor társadalmi-kulturális kontextusát is tisztázni kell, hogy az adatok értelmezése még teljesebb és reálisabb legyen. A szociokulturális háttér elemzésével egy még árnyaltabb képet kapunk a nyári konyhák használatáról. E mellett hasznos lehetne az is, ha a kor néhány újságírójával interjút készítve próbálnánk meg megérteni, hogy milyen indíttatásból születtek meg korábbi riportjaik, cikkeik. Tanulságos lenne a jövőben más témák feldolgozása is ezzel a módszerrel. Ez főként azért is hasznos, mert egyre több kutatóintézményben kerül fókuszba a jelenkor kutatása. Ez, vagyis a 20. század második felének, a napjainkig tartó időintervallumnak a dokumentálása elképzelhetetlen a sajtótermékek értelmezése nélkül. Az újságokban szereplő írások mik- rotörténelmi megközelítéssel világítanak rá a régmúlt vagy közelmúlt mindennapi életére, esetlegesen az emberek érzéseire, vágyaira, életmódjára. Ezek az adatok felbecsülhetedenek egy kutatás során. Természetesen több szempontból is kritikával kell őket megközeb'teni. Fontos lehetősége ennek a fajta elemzésnek, ami szabadtéri múzeumban dolgozó muzeológusként számomra jelentős, hogy a digitális adatbázisban a tematikus irányultságú tárgyszavas kereséssel jó adatokat lehet találni különböző jelenségekről, mint például a tisztaszoba, kockaház, stb. Ez a 20. századi életmód-kutatásokhoz bizonyulhat rendkívül hasznosnak. A sajtótermékek elemzése ugyanezzel a módszerrel más megyék digitalizált adatbázisában is elvégezhető, a kutatással összehasonlító elemzésre alkalmas adatokhoz lehet jutni. A keresőszavakra érkező találatok kirajzolhatják egy-egy elnevezés használatának földrajzi ki- terjedtségét, a találatok száma utalhat az épülettípus elterjedésére is. A nyári konyha kifejezést tartalmazó cikkek esetében felbukkanó különböző írások között kereshető lenne továbbá az is, melyek azok, amelyeket több megye lapjában is megjelentettek, központilag, illetve ennek mi lehet az oka. Ennek a forrásnak a felhasználása és haszna tehát megkérdőjelezhetetlen, és fontos kiegészítése a hagyományos módszerekkel végzett néprajzi kutatásnak. 147
