Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Horváth Tünde - Farkas-Pető Anna - Farkas István - Mihály Judith - Péterdi Bálint: Füzesabony-Öregdomb bronzkori teli-település kőanyaga

Őrlésben résztvevő szerszámok (alsó és felső őrlőkövek)

Az őrlőeszközök felső részét képező marokkövek igen nagy számban képviseltették magukat, összesen 39 db különíthető el. Legtöbbjük természetes kavicson készült, és nagyméretűek (alig markolható kézzel) is akadtak köztük. Többségüket kívülről meszes kéreg fedte vastagon. Általában gömbölyű vagy korongszerű, lapos, szinte minden esetben a használat során szögletesedő formát felvevő szerszámokról van szó. Ahol a kő engedte, a lehető legtöbb munkaoldalt (sima, lapos) alakították ki, akár négyet, hatot is. Sok esetben látható felületükön ütéstől származó kopásnyom és sérülés is — természetes ütőkövekként, kalapácsokként is szolgáltak. Két esetben (csont, kő) élesítés közben keletkezett széles, fényesre kopott vá- jat is megfigyelhető volt (56.15.2086. és 56.15.2155). Az 56.15.2086. darab egyik oldalán fúráskezdemény is látható, amelyet nem fejeztek be. Eredetileg valószínűleg más funkcióra szánták (buzogány vagy balta-kalapács?), de nem sikerült kialakítani illetve befejezni. Marokköveknek általában közepesen koptatott folyóvízi kavicsot használtak, amelyek anyaga között domináns volt az amfíbolandezit illetve a metakvarcit, ritkán előfordult piroxénandezit és limnokvarcit is.

Szintén természetes formákon (ovális, hosszúkás kavicsokon általában) mo- zsártörőket is kialakítottak. A kialakításon a munkába fogást értjük, esetleg néha kissé lecsiszolták a felületet. A speciális használattól mindkét végükön ütésnyomoktól kopott, félköríves munkaoldal alakult ki. Egy esetben (56.15.1235.) az egyik oldalon fúrás-kezdemény látható, amelyet nem fejeztek be. Ez feltehetően balta vagy kalapács lett volna, de nem lehetett az eszközt kialakítani belőle vagy nem fejezték be kialakítását véglegesen. Anyaguk metakvarcit ill. piroxénandezit anyagú, közepesen koptatott folyóvízi kavics, ill. töredékei.

Az alig megmunkált, természetes formájú kövek között két db simítókavics és nyolc db természetes formán (kavicson) kialakított kalapács volt. Utóbbi azt jelenti, hogy megfelelő formájú kavicsokat átalakítás nélkül (esetleg néha többé-ke- vésbé megcsiszolva) ütőkőként használtak. Négy esetben olyan töredékes állapotú köveket találtunk, amelyek funkcióját nem lehetett pontosan meghatározni. A kialakításukra felhasznált anyaguk között főként metakvarcit-metahomokkő anyagú folyóvízi kavicsok fordultak elő, alárendelten amfíbolandezit jelent meg. Egy eszköz esetében csillámos középszemű vulkanomikt homokkő volt a nyersanyag.

Az alsó részt képező őrlőkövek összesen 31 db-ot számláltak. Kettő közöttük kifejezetten csiszolásra szolgált. Az őrlőkövek között téglalap alakú, enyhén félgömb alakú őrlőlap 11 db volt, amelyből három egészben, nyolc törötten került elő. A félgömb alakú őrlőköveket 18 db képviselte, kilenc törött, kilenc egész állapotban. Három nagyméretű volt közöttük. A 83.1951.1. egyik lapján mozsarat alakítottak ki: ezek a mozsarak sekély, kerekded gödrök, amelyek pl. magtörésre szolgálhattak. A kövek kb. fele-fele arányban finoman és durván kidolgozottak voltak (11-12 eset).

72