Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Horváth Tünde - Farkas-Pető Anna - Farkas István - Mihály Judith - Péterdi Bálint: Füzesabony-Öregdomb bronzkori teli-település kőanyaga
Földrajzi leírás Füzesabony Heves megye délkeleti részén, az Északi-középhegység hegyvidéki részétől és az Alföld határától kissé délre, sík területen fekszik, a Hevesi-sík kistájon belül. A kistáj 86-202 m tengerszint feletti magasságú, a Laskó-patak és az Eger-patak hordalékkúp-síksága. A kistáj észak felé lépcsővel, egyúttal szerkezeti vonallal határolódik le. Alacsony, ármentes síkságok jellemzik, amelyeket enyhén hullámos síksági felszínek tarkítanak. Füzesabony, Mezőtárkány és Heves térségében lokálisan jelentős kavics- ill. homokkészletek találhatók az egyébként pan- noniai üledék-összletre rakódó pleisztocén üledéksorban. Mérsékelten meleg-száraz éghajlattal rendelkező terület. A lelőhelyet nyugati oldalról a Laskó, keletről az Eger-patak határolja. A vidék geomorfológiai képe a bronzkor idejére már kialakult. A vastag, késő pleisztocén lösztakarót csak kevéssé formálták át a Bükk- hegységből érkező kis esésű, kis vízhozamú patakok, a folyásirányát gyakran változtató Eger-patak laterális eróziójával viszont a felszín jelentős részét átdolgozta. A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj fontosabb potenciális erdőtársulásai a tatárjuharos lösztölgyesek, az alföldi gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy-kőris-szil ligeterdők és fuz-nyár-égerligetek. A táj arculatára erdős-fás ligetek jellemzők, és patakok közelsége, amely kedvező életfeltételeket biztosított az emberi megtelepedésre.3 A község délnyugati szélén kiemelkedő ovális Öregdombot (régebben Nagyhalom néven ismerték) az erősen kanyargó Laskó-patak eredetileg észak-északkelet felől kerülte meg. A mai kép már mesterséges: az 1930-as évek elején vízrendezéssel a patakot új mederbe terelték, s ezzel az őskori halmot is megbolygat- ták/kettévágták. A régi patakmeder még most is jól látszik, kisebb szakasza ma vízelvezető árokként szolgál. Az erősen zsugorodó régészeti lelőhely környéke szinte teljesen beépült mára (1. kép). A lelőhely korai kutatástörténete Füzesabony-Öregdomb más őskori teli-településeinktől eltérően viszonylag későn, csak a 20. század 30-as éveitől vált ismertté a régészeti szakirodalomban. Ipolyi Arnold közölt egy 1864-ben előkerült, 50 darabból álló bronzeszköz-raktárleletet, amely az „új út” és a Laskó-patak új hídjának építésekor kerül elő (Kurd horizont, B-Vb),4 1868-ban pedig mint nevezetes lelőhelyet említette a pusztaszikszói 3 MAROSI Sándor-Somogyi Sándor 1990. 231-235. 4 MOZSOLICS Amália 1985. 119-120, T. 145-146. 30
