Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Pláner Lajos: Magyarország első választott királya, Aba Sámuel

rint egy „egyházban” temették el. Elméletben nem zárja ki a királyi alapítást a másik forrás szövege sem: „...eltemették egy templom mellett”, itt viszont felmerül a kérdés, hogy miért a templom mellett temetik el a királyt? Többféle hipotézis is felállítható ebben a kérdéskörben, azonban egy biztos, mindkét forrás egyházról és templomról ír. Ez mindenképpen azt támasztja alá, hogy Aba Sámuel első temetése olyan helyen történt, ahol számolnunk kell templomépülettel. A források összefüggéseinek értelmezésében a király - első - temetése nem egyértelműen lokalizálható. .Aha király pedig a Tisza felé menekült, s az egyik helységben egy régi veremben gyilkolták meg...”143

A kutatás a forrásban szereplő latin szót {scrobe), magyarul „veremben” megnevezést a szláv eredetű debra szóval azonosítja, melynek jelentése üreg, vízmosásos mélység.144 Mindezt Kovács Béla értelmezése145 alapján az elmúlt évtizedekben elfogadta a kutatás, s így a temetés helyét Debrővel azonosítja. Fentiek alapján Debrőn a 1044-ben kellett lennie egy templomnak, azonban az, hogy ez az épület azonos-e a ma is ismert templommal vagy annak bármely részével, nem bizonyítható.

Aba Sámuel „szentkultusza”

Lehet-e egy nem szentté avatott személynek szentkultusza? Mi igazolhatja utóbbi fogalmat? A források egyértelmű választ adnak erre, és sejtetni engedik, hogy Aba személye körül a halála után, tisztelet és megbecsülés tehető fel.

A Képes Krónika így ír: „Néhány évvel később viszont, amikor kiásták a sírból, szemfedöjét és ruházatát épségben, sebhelyeit begyógyulva találták.”

Ezek a szentség jelei. Aba Sámuelt szerette a nép, tisztelte, s a hadsereg létszámát, a Flenrik ellen vállalt - olykor sikeres - csatákat figyelembe véve, készséggel szolgálta is. Aba és a nép kapcsolatát figyelembe véve, a források szerint is van alapja mindennek. Azért is tisztelték, mert „emberszámba”146 vette a társadalom alsóbb rétegeiben élőket is. Ezzel szemben a bevezetőben említett magyar historiográfia nem bánik „kegyesen” Abával. „Erőszakos és kíméletlen uralma alatt senki sem érezhette biztonságban magát.”147

Úgy véljük, hogy az az uralkodó, aki szembe száll a középkori Európa egyik jelentős haderejével, azt több alkalommal is feltartoztatja - részsikereket ért el -,

143 BOLLÓK János 2004b. 111.

144 KISS Lajos 1978. 215.

145 KOVÁCS Béla 1968.

146 GYÖRFFY. György 1977. 842.

147 ENGEL PÁL 2001. 29.

303