Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Pláner Lajos: Magyarország első választott királya, Aba Sámuel

mindig emberi testek tucatjai hevertek és a 13. században is „vesz német” nevet viseli a hely.

A seregek fegyverzetével és létszámával kapcsolatban, az eddigiekben is többször hivatkozott, Négyesi Lajos tanulmányát vesszük alapul. A magyar sereg fegyverzetének magját az íjászok tették ki, kiegészülve nyugati nehézfegyverekkel. Ezek száma kevés volt, mivel ők elsősorban királyi hadban szolgáltak, s Péter elmenekülésével többségük elhagyta az országot. Becslések szerint a magyar had 20 000 főből állt, míg Henrik katonái 6000 fős létszámmal bírtak.133 Jelentős részben nehézfegyverzetű lovasok alkották a sereget, kiegészülve félnehéz lovasokkal, íjászokkal. Aba serege nagyobb volt, mint a német királyé, de a fentiekben írottak szerint Aba seregéből több előkelő is a csata során átpártolt az ellenfélhez,134 s így III. Henrik 1044. július 5-én a ménfői csatában legyőzi a magyar királyt.135 Ha a kutatás a seregekre vonatkozó adatait elfogadjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy Henrik készült arra, hogy a magyarok közül nagy számban átállnak Péterhez. Ellenkező esetben minden valószínűség szerint a német császár nagyobb sereggel vonul fel. Osztjuk a Képes Krónikából vett gondolatot, mely szerint az árulás nélkül Henrik nehéz helyzetbe került volna. A magyar történelemben ez az első olyan eset, mely árulás miatt egy döntő ütközet vereségével végződött. Aba Sámuel tekintélyét, a királyhoz való lojalitást jól jelzik a német forrás által leírtak, miszerint: egyházi és világi nagyok is német fogságba estek. Előbbiek így biztosan Aba mellett álltak, amikor a pápa excommunicatiója ellenére mindez megtörténik. A német győzelemhez két fontos szempont a magyarok nem tudták használni íjaikat az eső miatt, valamint árulás döntően befolyásolta a csata kimenetelét. A csatvesztés után Aba Sámuel az ország keleti részére távozik, családját Henrik Győrben elfogta. Minden bizonnyal a nemzetségi szállásterület elérése volt a cél. Halálával kapcsolatban két álláspont alakult ki. Az egyik szerint menekülés közben a Tisza közelében korábbi ellenfelei vagy elpártolt hívei elfogták és meggyilkolták. A másik szerint Péter katonái fogták el, s felette a király bíráskodott és halálra ítélte, ami példátlan az addigi magyar történelemben. Aba Sámuel koronáját és lándzsáját Henrik elküldte Rómába a pápának. Ezzel ellentétes a Képes Krónika híradása, mely szerint: „...Péter királyt a királyi koronával jogainak csorbítása nélkül visszahelyezte a királyságba: Szent István király szent jelvényeivel királyi módon földíszítve... ”136 Az a nézet miszerint a magyar uralkodó koronája vissza133 Megerősíteni látszik a forrásokban vázolt seregek nagysága.

134 LIPTAI Ervin 1984. 36.

135 ,JÉs - mint mondják- Aba király győzelmet is aratott volna, ha egyes magyarok, akik megőrizték Péter király iránt a barátságukat, zászlóikat a földre nem dobták és meg nem futamodtak volna." Képes K. 51. p.

136 Képes Krónika írja: Lásd: BOLLÓK János 2004b. 521.

301