Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Harangozó Gábor - Tóth Zoltán: A káli avar kori temető
volt. Az előbbieket a 7. század középső harmada elé nem keltezhetjük, a gyöngyöspatait pedig - itt a lemez mellett még egy kerámiát helyeztek még az elhunyt sírgödrébe - a temető és a környező a sírok alapján a 8. század első felére datálható.51 Összegzés A temető több sírja elpusztulhatott a korábbi években a kavicsbánya használata során, ennek a mértéke nem ismert. Az ásatás során megmentett sírokon kívül valószínűleg több sír is még a föld alatt rejtőzik. Nem és korcsoport szerinti meghatározás sajnos csak kevés sírnál történt meg, amelyek megtalálhatók voltak a Dobó István Vármúzeum Embertani Gyűjteményében. Szeniczey Tamás 4 sírt (1., 11., 21., valamint egy sírszám nélküli) tudott vizsgálni. A többi temetkezésnél kizárólag a mellékletekből és/vagy a sírméretekből lehetett következtetni a nem és korcsoportokra, viszont ez a módszer magával hordozza a hibalehetőséget. Ezek alapján összesen 11 férfi (7., 3., 5., 7., 9., 11., 14., 15., 16-17., 20., 21.), 4 nő (8., 13., 16-17., 18.) 3 gyermek (2., 6., 19.) és 3 felnőtt (4., 10., 12.) sírját bonthatták ki. Látható, hogy a megtalált sírokban férfi többlet jelentkezik. Azonban egy kisebb temetőrészletnél ebből nem vonhatunk le nagyobb következtetéseket. A temetőrészlet használatának ideje - az eddig ismert sírok alapján - maximum 140-150 év lehetett, ettől azonban egy-két évtizeddel több-kevesebb temetkezési intervallumot is feltételezhetünk. Az újabb sírok kiásása délről észak felé irányult. A déli sírcsoport tagjai közé tartozik a 7. sír, amely az ismert leletanyagot figyelembe véve - az elpusztult sírok között is lehetett hasonló korú vagy korábbi sír - mindenképpen a legkorábbiak közé tartozik. A legdélebben található sírok (11., 14., 15., 18.) nem tartalmaznak egyértelmű keltezésre alkalmas tárgyakat -a. 14. sírban talált, azóta elveszett öntött bronz övdíszek a pontosabb időbeli meghatározást segíthették volna a bikónikus orsógombok, valamint az öntött övdíszek alapján valószínűleg ezek a sírok sem keltezhetők a 7. század utolsó harmadánál korábbra. A 7. sírt is - a váchartyáni 8. sírral hasonlósága révén - inkább a 7. század végén áshatták meg. A déli sírcsoporttól észak felé egyre jobban megjelentek a 8. századra jellemző öntött bronz övdíszek, amelyek a temető északi sírcsoportjában koncentrálódnak. Ezek közül az 5. sírt lehet a legjobban keltezni - a liliomos övveretek alapján -, a tárgy használóját a 9. század első harmadában temethették el. Pontosabb datálást csak az életkorával együtt kaphatnánk, ehhez azonban szükséges lenne az emberi maradványok antropológiai vizsgálata. Ez a sír korabeli rablás áldo51 TÓTH Zoltán 2013. 235