Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Gutay Mónika - Tóth Zoltán: Előzetes jelentés Apc-Berekalja 1. és Apc-Farkas-major régészeti lelőhelyek megelőző feltárásairól és minősített régészeti megfigyeléseiről
megjelenését a késő szarmata-hunkori időszakban, feltételezése így ellentmond a gepida támadásnak.16 Ennek a dolgozatnak nem célja a kérdés eldöntése, azonban az alábbi tényeket állapíthatjuk meg az apci lelőhelyen: 1. A telep utolsó fázisának leletanyaga az 5. század közepéig mindenképpen keltezhető. 2. A település pusztulási horizontjánál, az 5. században használt házak környezetében, a lelőhely keleti-délkeleti részén vannak kizárólagosan a gödörhullák. 3. A halottak egy kivételtől eltekintve nem a gödrök alján fekszenek. 4. Viseleti tárgyakkal rendelkeznek. 5. A gödörbe helyezett személyek szarmaták voltak, a település lakói. 6. Az apci lelőhelyen a pusztulási horizonttal összekapcsolható a gödörhullák megjelenése, más régészeti korszak fe- lülrétegződése nem tapasztalható a lelőhelyen. A régészet módszereivel nem tudjuk azt megállapítani, kihez köthető a település pusztulása. A történeti események alapján valamelyik germán népcsoportot feltételezhetjük. Ezzel kapcsolatosan a település erődítése is érdekes. Az ovális alakú gödrök hiába vesznek körül egy nagyobb méretű területet, szuperpozíciót csak egyetlen háznál figyelhettünk meg, amelyet a gödrök átvágtak. Egy feltételezhetően faszerkezetes védmű elkészítéséhez rövidebb idő is elég. Az ovális gödrök által átvágott ház leletanyaga alapján a 3. század végétől-a 4. század elejétől már bármikor felépíthették ezt a létesítményt. Az ásatás teljes anyagának feldolgozása nélkül jelenleg nehéz pontosabb építési időszakot meghatározni. A településhez kapcsolódó temetkezésekről megállapítható, hogy egyetlen központi, kb. 15-20 sírt tartalmazó temetőn kívül az elhunytakat a lelőhely több pontján, általában 2-3 sírt tartalmazó kisebb csoportokban temették el, valószínűleg abban az időszakban használt településrész közelében. A férfi sírokban az övcsatok és kések mellett olykor előkerültek vaslándzsák maradványai is. A női sírok leletanyagban gazdagabbak a férfiakénál, a halottakat gyakran díszítették ékszerek (fülbevaló, üveggyöngyökből fűzött nyaklánc, ruhakapocs, karperec). A kor szokásának megfelelően az elhunytak lábfejénél gyakran találhatunk edényeket, amelyekbe ételt vagy italt tehettek túlvilági útravalóként. Összesítve nagy mennyiségű leletanyag került elő a településről és a sírokból, ezt részben tükrözik a következő adatok: római kori éremből 83 darabot, fibulából pedig 54 darabot találtunk. Több gödörben vassalak volt, amely helyi műhelyekre utal. Azonban a tárgyi anyagban az érméken kívül csak néhány mázas dörzs- tálnak és terra sigillatának a töredéke utal a rómaiak és a szarmaták közötti kapcsolatrendszerre. A kutatási területek manapság szinte kizárólagosan a beruházásokhoz kötődnek. A 21-es és a 32-es út megelőző feltárásai alapján megállapítható, hogy 16 ISTVÁNOVITS Eszter 1999. 177. 132
